Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei

mozdulatait irányító és összehangoló vezérkari irodában dolgozott. (Vagyis továbbra is Vetter törzsében, aki június végétől töltötte be a Déli hadsereg parancsnoki posztját.) Tevékenységét 1849. márc. 20-án őrnagyi, júl. 25-én, a Titeli-fennsík ostrománál mutatott személyes bátorságáért pedig alezredesi előléptetéssel honorálták. Ugyanitt a katonai érdemjel 3. osztályával is kitüntették. A fegyverletétel (mely őt aug. 18-án a dévai táborban érte) után Nagyszebenben előbb halálra, majd 10 évi várfogságra ítélték. 1856-ban Olmützből szabadult amnesztiával. Később hat évig emigrációban élt. 1869-ben őrnagyként reaktiválták a magyar királyi honvédséghez, ahonnan három évi szolgálat után alezredesi címmel vonult nyugalomba. 1891. ápr. 128-án Budapesten halt meg. Közlöny 1848/135. és 1849/59., Vas. Újs. 1891/21., Mikárl. 9., HL.: Gen. Kom. zu Ofen 1868. 2. Abt. 21-8. 369., Uo.: Tiszti akvi. lapok 34765. Gózon Lajos 1819-ben Drávapalkonyán született, református. Jogot végzett, 1845-ben ügyvédi vizsgát tett, majd váltótörvényszéki gyakornok lett Pesten. 1848. szept. 5-én közvitézként beállt a Pest megyében szerveződő 2. önkéntes nemzetőrzászlóaljhoz, mely az néhány nappal később hadnagyává választotta. Az alakulat hamarosan a Jellacic-csal szemben álló seregbe került, és részt vett a pákozdi csatában. Ettől kezdve a világosi fegyverletételig a feldunai (1849 tavaszától VII.) hadtest kötelékébe tartozott, és részt vett annak harcaiban. (1848 decemberében honvédzászlóaljjá alakult, sorszámot - a 66.-at - azonban csak 1849 áprilisában kapott.) Gózon az 1848. október 30-i schwechati csatában igen kitűnt, alakulatát, annak zászlóalját kezébe kapva lelkesítette Mannschwört elfoglalására, melyből egy székely határőr zászlóaljjal közösen ki is verték a császáriakat. E tettéért főhadnaggyá, december 10-én pedig századossá léptették elő. A Kárpátokban végrehajtott híres téli visszavonulás során, 1849. febr. 13-án Görgei őrnaggyá és zászlóaljának parancsnokává nevezte ki. E minőségében vett részt a tavaszi, majd a nyári hadjáratban. Ugyancsak halált-megvető bátorságról tett bizonyságot 1849. júl. 24-én Görömbölynél. Itt a Pöltemberg tábornok vezette VII. hadtest Cseodajev cári tábornok többszörös túlerőben lévő orosz hadtestével került szembe. Az oroszokat azonban fényesen visszaverték, melynek közvetlen oka az volt, hogy Gózon ötven emberével átgázolt a Hernád nádasán és meglepő támadásával megfutamította az orosz tüzérséget. E fegyvertényért Görgei augusztus 6-án alezredessé „feljebbítette", aug. 10-én pedig a - csak csatadöntő érdemért adományozható - 2. osztályú katonai érdemjellel tüntette ki.