Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei

felmentő seregének beérkeztéig (március vége) a magyar csapatok kezén maradt. Haditettéért Bozót később a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. A kitüntetésnek volt egy másik oka is. Az, hogy Bozó egyéb módon is szerepetjátszott Pétervárad megtartásában. A császári csapatok megjelenésével párhuzamosan az őrség tisztikarának egy része ugyanis mind hangosabban követelte a vár feladását. Ők többnyire olyan volt császári tisztek voltak köztük két tábornok -, akik a szerbekkel harcban állva a Béccsel történt októberi szakítás idején nem meggyőződésből, hanem helyzetükből adódóan kerültek a honvédseregbe. Nyomásuknak engedve Csuha Antal tábornok, váparancsnok március elején tárgyalásokba bocsátkozott az ellenséggel. A vár feladását a legénység „magyar ügy iránti fanatizáltsága" - ahogy ezt Csuha a császáriaknak írta -, valamint a hazához hű tisztek - mindenek előtt Hollán Ernő alezredes és Bozó őrnagy - fellépése megakadályozta. Bozó később a komáromi vár térparancsnokságához nyert áthelyezést, és Komárom őrségével tette le a fegyvert 1849 október elején. A vár feladása előtt Klapka tábornok alezredessé léptette elő (szept. 15.). „Komáromi kapitulánsként" - az őrség tagjai, mint közismert büntetlenséget szavatoló menlevelet kaptak - Komárom megyében telepedett le, ahol a kiegyezésig hivatalnokként kereste kenyerét. A kiegyezés után egy katonai nevelőintézetet alapított, s korának egyik ismert katonai szakírója volt. 1892. ápr. 10-én Pozsonyban hunyt el. Hellenbronth Kálmán 106., Kempelen II. 411., Tört. Lapok 1892/8., HL.: Gen. Kom. zu Ofen 1868. 2. Akt. 21-8 2 79., MOL.: ONőHt. Ált. 1848. 309., Közlöny 1848/7. és 124., Komáromi Lapok 1849/62., KAW.: 62. LIR. 1841-1848. 14/90. Mikár I. 59. és II. 244. Böhm Vilmos 1815-ben, vagy 1816-ban Pécsen született, r. katolikus. Gimnáziumi tanulmányait követően, 1834-ben beállt a csehországi sorozású, de huzamosabb ideig Magyarországon állomásozó 5. Bervaldo tüzérezredhez. Innen 1837-ben az alapos tüzérségi ismereteket nyújtó „bombász-karhoz" helyezték át, ahol 1844-ben tűzmester, 1848. júl. 1-én pedig főtűzmester (törzsőrmester) lett. 1848 nyarán a Batthyány-kormány utasítására az 5. tüzérezred több ütegét mozgósították és a délvidéki szerb felkelők ellen vezényelték. Ezek egyikével Böhm is a harctérre került. Innen, a verbászi táborból kelt szeptember 2-án az a folyamodványa, melyben a honvéd tüzérséghez való áthelyezését kérte. A jól képzett tüzér altisztet gyors egymásutánban hadnaggyá (okt. 10.), főhadnaggyá (okt. 16.), majd századossá (nov. 18.) léptették elő. Előbb