Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)
Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei
fegyvert pedig az eszéki vár raktárából kapott. Ez utóbbira november 9-én Q került sor, amikor az alakulat a várőrség erősítésére Eszékre érkezett. A várba vonuló 36-osokat megyebeli pajtásaik fogadták. A fent említett Baranya megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj, mely már október 22. óta tartózkodott Eszéken. Segítségükkel biztosította ugyanis gr. Batthyány Kázmér, hogy a hadászatilag fontos vár-melynek olasz legénységű császári-királyi helyőrsége, valamint parancsnoka a Béccsel történt szakítás után az udvar és a magyar kormány hűsége között ingadozott - magyar kézre kerüljön. 9 Az önkéntes nemzetőrzászlóaljból 1848. nov. 17-én kelt hadügyminiszteri rendelettel lett az 51. honvédzászlóalj. 10 Létszámát december végéig 1100, a 36.-ét ugyaneddig 1113 főre egészítették ki. 11 (A honvédzászlóaljak előirányzott létszáma 1200 fő volt.) A két Baranya megyei alakulat sorsa és története ettől kezdve szorosan összefonódott. A vár közelében már novemberben császári csapatok jelentek meg, melyekkel napirenden voltak a kisebb-nagyobb összecsapások. (Nov. 15-én például Szarvasnál, ahonnan - az ellenség elűzése - és 27 hadifogoly ejtése - után győzelemmel térhettek vissza a várba a magyarok, majd dec. 19-én Csepinnél, ahol viszont őket verték vissza.) 1 " 1849 január végén egy 10-12 ezerfőnyi császári hadjelentmega vár alatt. Ez a 4500 főnyi várőrséget előbb kiszorította Eszék városából (jan. 30.), majd felvonultatta ostrom-tüzérségét és megkezdte a vár lövetését. A vitéz védekezés elmaradt. Ennek elsődleges oka az volt, hogy az őrség parancsnokainak nagy része olyan volt császári-királyi tiszt volt, aki nem tartotta magáénak a „magyar ügyet", vagy reménye a győzelemben a főváros elvesztése után elveszett. Márpedig az amúgy is gyakorlatlan újoncokból álló, s hiányosan felszerelt alakulatokat - amilyen a 36. és az 51., valamint a Tolna megyei 4L honvédzászlóalj volt - csak egy hittel rendelkező vezetés, tisztikar tudta volna átsegíteni az ostrommal járó nehézségeken. Súlyosbította a helyzetet, hogy aki a védelem lelke volt, gr. Batthyány Kázmér kormánybiztos elhagyta a várat, hogy felmentő sereget hozzon. Távollétét, s az addigi sikertelenségeken megszeppent legénység hangulatát kihasználva a vezető tisztek haditanácsa a feladás mellett döntött, és február 14-én átadta a várat a császáriaknak. A feladás feltételeként a legénység letette fegyverét, de szabadon hazatérhetett otthonába. 13 A 36. és 51. honvédzászlóalj története ezzel véget ért. A két zászlóalj ka8 iff. Hrabár Ferenc: Az eszéki vár feladása 1849-ban. Hadtörténelmi Közlemények 1998. 1. szám 129. o. 9 iff. Hrabár 1995. 65-66. 10 Közlöny 1848. nov. 21 -i 164. szám (781.) 11 iff. Hrabár 1998. 129. 12 A szarvasi ütközetre 1. Közlöny 1848. nov. 21-i 164. szám (782.), valamint iff. Hrabár 1995. 74., a csepinire Közlöny 1848. dec. 27-i 199. szám (938.) és iff. Hrabár 1998. 135-136. 13 iff. Hrabár 1998. 137-138.
