Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)
Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei
BONA GÁBOR AZ 1848-AS HONVÉDSEREG BARANYA MEGYEI SZÁRMAZÁSÚ TISZTJEI Baranya megye részvételét az 1848/49-es honvédsereg szervezését illetően mindmáig nem tárta fel a helytörténetírás. Jóllehet az utóbbi időben több olyan történeti munka született, melyre alapozva, s a helyi forrásokat hasznosítva, elvégezhető lenne a feladat. Magam jelen tanulmányomban arra vállalkoztam, hogy a honvédseregnek a korabeli Baranya megye területén született tisztjeit vegyem számba. Sorsuk, pályafutásuk érthetővé tétele érdekében azonban nem kerülhetem el, hogy röviden összefoglaljam a szabadságharc során Baranya megyében felállított honvédalakulatok eddigi ismereteinken alapuló történetét. A honvédsereg szervezése, magának a honvédseregnek a felállítása a forradalom és szabadságharc folyamán központi irányítással, a Batthyány-kormány, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány, illetve a Szemere kormány döntéseinek megfelelően folyt. E tekintetben az első állomást 1848 május közepe jelentette, amikor az a felelős magyar kormány miniszterelnöke meghirdette az első tíz honvédzászlóalj felállítását. A május 16-án kiadott utasítás elsődlegesen érintette Pécset, illetve Baranyát. Ebben Pécs városát a 8. honvédzászlóalj felállítási helyéül, Baranya megyét - Bács, valamint Somogy és Tolna megyék társaságában - pedig az alakulat toborzási körzetéül jelölték ki. A zászlóaljhoz beállt önkéntesek létszáma július végéiig elérte a 770 főt. 1 Ennek több mint negyede származott Baranya megyéből. Az alakulatot ugyanekkor a szerb felkelés nyomán hadszíntérre lett Bácska területére vezényelték, s augusztustól 13 hónapon át, a szabadságharc végéig mintegy 32 kisebb-nagyobb összecsapásban vett részt. Végig a bácskai - 1849 tavaszától IV. - hadtestbe tartozott, s a honvédsereg egyik legkiválóbb alakulataként tartották számon. A zászlóalj katonái részt vettek - és igen kitűntek - többek között 1849 február közepén Szeged védelmében, Perczel tábornok ezt követő, a Délvidék felszabadítását eredményező támadó hadjáratban: így Szenttamás bevételénél ( 1849. ápr. 3.), vagy például 1849. jún. 7-én a kátyi ütközetben. Ez utóbbi Perczel hadának súlyos vereségével végződött. A teljes katasztrófát itt a 8. honvédzászlóalj hárította el, mely egy másik alakulattal zászlóalj-négyszöget alakítva önfeláldozóan - nagy veszteségek árán - a menekülő magyar 1 Urbán Aladár. A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Bp., 1973. 261.
