Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei

ott olvashatók a Baranya megyei Honvédegyletek 1868-ban és 1891-ben kiadott névsoraiban. Életrajzuk „katonás sorrendben" - azaz rendfokozat szerint - az alábbiakban következik. TÖRZSTISZTEK adódi és dinyeberki Bozó Manó (Emánuel) Bellyén (ma Bilje, Horváto.) született 1818. márc. 1-én. B. Antal Baranya megyei hivatalnok és Rumy Rozália fia volt, vallás r. kat. Gimnáziumi tanulmányait követően, 1834-ben hadfiként (azaz tisztjelöltként) beállt a 60. gyalogezredhez. Innen 1836-ban felvételt nyert a magyar nemzeti testőrséghez Bécsbe, ahol magasabb katonai kiképzésben részesült. 1843-ban hadnagyként a 3. könnyűlovasezredhez osztották be. 1846-ban pedig főhadnagy lett a 62. gyalogezredben. 1848 május közepén, az első tíz honvédzászlóalj szervezésekor az elsők között jelentkezett szolgálatra június 13-án századossá nevezték ki a Pesten szerveződő 2. zászlóaljhoz. Alakulatával július elején a Délvidékre vezényelték. Első ütközetük - melyben Bozó könnyebb sebet kapott - július 16-án Bácsföldvárnál volt a szerb felkelőkkel. Ettől kezdve az óbecsei magyar tábor kötelékében, majd Újvidék város helyőrségeként teljesített szolgálatot. Az év végéig vagy másfél tucat kisebb-nagyobb összecsapásban köztük a szenttamási szerb tábor aug. 19-i és szept. 21-i sikertelen ostromában - vettek részt. Október 9-én a zászlóalj parancsnokságát az egyidejűleg őrnaggyá előléptetett Bozó Manó vette át. Ezt követően kerültek Újvidékre, hogy a Duna túlpartján fekvő, magyar kézen levő összeköttetését a bácskai hadtesttel biztosítsák. A helyzet 1849 január vége után vált igazából „élessé". Ekkor a főhadszíntéren kialakult kedvezőtlen helyzet következtében a délvidéki magyar erőket a Közép-Tiszához vezényelték. A Bácska fedezetlenné vált, Pétervárad és Újvidék őrsége pedig magára maradt. A szemben álló szerb-osztrák hadtest előbb a Bácska középső területeit özönlötte el, majd miközben főerői tovább törtek előre Szeged és Szabadka irányába, kisebb része megpróbálta Péterváradot elszigetelni. Ez utóbbi február-március folyamán több összecsapáshoz vezetett, amelyek közül a legnevezetesebb a február 24-i futaki volt. Ebben az ütközetben az újvidéki helyőrség felett parancsnokló Bozó 1200 katonájával véres harc során elűzte Futakról a császáriak odáig merészkedett, mintegy 4 ezer főből - többnyire szerb felkelőkből - álló dandárát. A császáriak 600 embert vesztettek. A győzelem eredményeként Újvidék és környéke Perczel tábornok