Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 303

Az ötvenes évek elejének kari gyakorlatából e vonatkozásban talán az az egyetlen - véletlen - pozitívum, hogy a renkívül részletes kari ülési jegyzőkönyvekből és az évente megkövetelt oktatói-tanszékvezetői beszámolókból mégis képet kaphatunk az egyes tanszékek, így a jogtörténeti tanszék munkájáról is. A jelentésekből és az azok alapján kibontakozó szakmai-oktatásmódszertani vitákból megismerhetjük Holub hozzáállását a jogtörténeti és általában az egyetemi oktatáshoz. Mivel a magyar jogtörténetet ekkor már (1949-től) Degré Alajos adja elő, Holub az általános jogtörténet c. tárgy előadójaként terjeszti beszámolóját 1951-ben a kari tanács elé. Szinte élmény olvasni, ahogy finoman, de ellentmondást nem tűrő tényszerűséggel leszögezi, hogy az általános (egyetemes) jogtörténelem tanítása igazából nem szovjet találmány, hiszen (s erről az új, akkor lefordított szovjet tankönyv szerkesztője „természetesen nem tudhatott")

11 Magyarországon 1861 után Wenczel Gusztáv már javasolta az általános európai jogtörténelem bevezetését, és így a világtörténelem tárgy mintájára megszületett az európai jogtörténelem c. tárgy is, „a korabeli magyar burzsoá jogtudomány" világában. Ahogyan ezt már tankönyve előszavából is megtudhatjuk, Holub professzor az egyetemi oktatásban előtérbe helyezi a tárgy propedeutikus jellegét: annak fontosságát, hogy a hallgatóság tisztában legyen olyan, elsősorban jogi fogalmakkal, melyekkel későbbi tanulmányai folytán újból és újból találkozni fog. Szavait idézve a jogtörténet fő célját ugyanis nem abban látja, „hogy bemutatja a termelés fejlettsége, a kereskedelem és a fogyasztás fejlődési foka és a társadalom politikai rendje között fennálló legszorosabb összefüggést"

12 - tehát lényegében, bár burkoltan, elveti a marxista típusú jogtörténeti oktatást. Másrészt, szükségesnek tartja általában a történeti fejlődésről való tájékozottságot, különösen abban az időszakban, amikor az egyetemi hallgatóság csaknem fele ún. szakérettségis, akik világtörténelmet a középiskolában egyáltalán nem tanultak, így igencsak hiányos előképzettséggel kerültek jogi egyetemre. A kari tanácsülés feladata volt a referátumokat követően a dékán vezetésével úgymond „a tanszékeken kialakult esetleges helytelenségeket lenyesegetni" - ezzel válhat a tanszék az „egész kar gondolatát, nézetét, felfogását megvalósító intézménnyé".

13 Ennek megfelelően súlyosan hiányolja például a dékán, hogy a tanszékvezető, tehát Holub, a nevelésről egyáltalán nem szól és mikor erre ő azt válaszolja, hogy tudományos munkássága, illetve a jegyzetírás olyannyira lefoglalta, hogy a hallgatók egyéni nevelésével úgyszólván nem foglalkozhatott, a dékán szerint így nemcsak beszámolója hiányos, hanem „súlyos hiányosságban szenved a tanszékvezető munkája is", tudniillik szerinte az egyetemen a döntő munka a nevelés, ennél semmiféle 11 A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának 1951. XII. 14-i kari tanácsülési jegyzőkönyvének 2. számú melléklete. Dr. Holub József egyetemi tanár beszámolója. 1. 12 A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának 1951. XII. 14-i kari tanácsülési jegyzőkönyvének 2. számú melléklete. Dr. Holub József egyetemi tanár beszámolója. 2. 13 A Pécsi tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának 1951. XII. 14-i kari tanácsülési jegyzőkönyve, 6.