Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 315

HORVÁT ISTVÁN (1895-1967) Horvát István 1895. május 25-én született Siklóson, olyan nemesi családból, ahol a vármegyei szolgálat hosszú évtizedekre visszamenőleg családi tradíciónak számított. Ősei csaknem mind közigazgatási tisztséget viseltek. Dédapja, Horvát János 1867-1869 között Baranya vármegye első alispánja, édesapja pedig hosszú időn át a szentlőrinci járás főbírája volt. Középiskolai tanulmányait a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte, melynek elvégzése után - folytatva a családi hagyományokat - a Pécsi Püspöki Joglíceumba iratkozott be. 1915. májusában mint joghallgató vonult be önkéntesként a cs. és kir 10-es huszárezredhez. A világháborúban orosz, román és olasz frontokon harcolt, majd angol hadifogságba került, ahonnan 1919 végén térhetett haza. Doktori diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg, és 1922. januárjában lépett a vármegye szolgálatába. Két év múlva a pécsi járás szolgabírája lett. Ugyanebben az évben a háborúban szerzett számos kitüntetése után a Kormányzó vitézzé avatta. 1931-ben a pécsváradi járás főszolgabírójává választották, majd négy évvel később a pécsi járás élére került. 1936-ban Benyovszky Móric halála után a Kormányzó Pécs és Baranya főispánjáva nevezte ki. Horvát István a közigazgatás ranglétráját végigjárva a vármegye tisztviselőkarából emelkedett erre a pozícióra. „A keresztény nemzeti politika és a bürokratizmustól mentes közigazgatás szellemében óhajtom kormányozni a vármegyét" - mondta március 6-án tartott székfoglaló beszédében. ígéretet tett a mezőgazdaság támogatására, a bányamunkásság helyzetének javítására, az egyke elleni harcra, a német kisebbségi kérdés megoldására, a falusi lakosság kultúrájának és egészségügyi helyzetének javítására, valamint szociális kérdések megoldására. Főispánsága rövid két éve alatt igyekezett ígéreteit beváltani. Nagy odaadással támogatott minden olyan törekvést, ami a vármegye és a város gazdasági és kulturális előmenetelét segítette. Fischer Béla alispán nyugdíjba vonulásával megüresedett a vármegye alispáni széke. A törvényhatósági bizottság óriási többségének szavazatára (273 szavazat 26 ellenében) a bizottsági tagok felkérték Horvát Istvánt, hogy mondjon le főispáni tisztéről és pályázza meg az alispáni állást. A megtisztelő felkérésre a következőképpen válaszolt: „Az önök felkérésével úgy érzem részemre megszűnt egyéni érdeknek lenni az, hogy benyújtsam pályázatomat az alispáni állásra és ezért kötelességemhez képest teszek eleget kitüntető kívánságuknak és bejelentem, hogy pályázatoat benyújtom az alispáni állásra".