Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 48

dohánygyárában teljesített szolgálatot (Kassán, Selmecbányán, Fiúméban, Pápán, Temesváron, Szomolnokon, Egerben, Pécsett és 1920 óta Óbudán). Pápán aligazgatóként a gyár berendezését végezte, s Pécsett ugyanez lett a feladata. A riport évében, 1925-ben készült nyugdíjba vonulni.

21 Ez időben még a gyárigazgatóknál nem az iskolai végzettség volt a megítélésük fő szempontja, hanem a szakmai ügyesség és rátermettség.

22 Ugyanez volt egyébként a Dohányjövedék álláspontja általában a dohánygyári tisztviselőkkel kapcsolatban is, akiknek két kategóriáját különböztetjük meg: az osztályok vezetői mellett fontos beosztásban voltak az ún. dohányjövedéki tisztek. Külön csoportot képeztek az altisztek és szakaltisztek, akiket nagyrészt hivatásos katonák, rendőrség, csendőrség soraiból alkalmaztak. Pécsett a tisztek számát hamarosan emelni kellett, hiszen a fegyelmezett termelést irányító, azokra felügyelő tisztekre, altisztekre, szakaltisztekre egyre nagyobb szükség volt.

23 A munkások felvételénél elsősorban a helyiekre számítottak, de az első toborzás kevés sikere után ki kellett terjeszteni a munkástoborzó akciót a vidékre is. Feltételezhető, hogy a pécsi gyárban, mely egyike volt hazánk legmodernebb dohánygyárának, ugyanaz volt a munkarendszer, mint Óbudán. A Lóser vezette gyárban az állami alkalmazottnak tekintett munkásokkal kapcsolatosan az a munkamódszer alakult ki, amelyet ekkor a szakirodalom „kumulatív akkord"-nak nevezett el. Eszerint egy-egy munkacsoport dolgozott pl. a gépeknél és a csomagolásnál, s mindegyik munkásnak adott volt a maga feladata. Pl. a csomagolásnál volt egy dobozokat előkészítő munkás, egy másik mérte a dohányt, a harmadik dobozolta azt, a negyedik pedig lezárta. Közösen dolgoztak, és a közösen elért bérből került arányosan kifizetésre az egyeseknek járó munkabér. Ez volt a rendszer a válogatásnál, a vágó- és töltőgépeknél is. A dohánygyárakban már kialakult munkarendszer mellett mindenki tudta a maga dolgát, és a munkások pontos és összekapcsolódó munkája az egész gyár teljesítményét befolyásolta. Ezért volt nagyjelentőségű a fel- és alárendelésnek az a hierarchikus rendje, amely sok igazságtalanságnak lett a melegágya, ha valaki olyan kapott akárcsak egy kicsi hatalmat, aki nem élni, hanem visszaélni akart és tudott vele. Ezek megakasztották a fogaskerekek működését, a munka egyenletes folyamatát a gyárban, amely aztán - kisebb vagy nagyobb botrányok közepette - végül ismét helyreállt. 21 Magyar Dohányújság, 1925. 4. sz. 39-40. 22 Ezt a megállapítást néhány adattal szeretnénk alátámasztani. A Dohányjövedék egyik kimutatása szerint a szegedi dohánygyári igazgató 1855-ben Morvaország egyik falujában született, három gimnáziumot végzett Kassán, és 1888-ban dohánygyártási szakvizsgát tett. 1872-ben Kassán volt gyártási gyakornok, 1873-ban Temesváron gyártási tiszt, 1876-ban Fiúméban, majd Kassán dolgozott. 1912-ben lett Szegeden gyárigazgató. A fiumei gyár egyik igazgatója 1850-ben, Horvátországban született, 1864-ben Fiúméban reáliskolát végzett. A katonaságtól leszerelve került át a Dohányjövedék szolgálatába. A gyári munkát Fiúméban kezdte 1872-ben, 30 év múltán, 1902-ben lett aligazgató. Ezek szerint a gimnázium néhány osztálya már elég volt az igazgatói poszthoz. (MOL, K: 293. 7. cs. 1918. 11., 112.) 23 A Pécsi Naplóban a gyár megnyitása előtt még négy tisztviselő hiányáról írtak. (Pécsi Napló, 1912. március 28. 2.