Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 46

itt-ott felbukkanó akta, esetleges családi emlékek adhatnának felvilágosítást ahhoz, hogy e pár kezdeti év alkalmazottait megismerhessük, életüket és problémáikat nyomon követhessük. Az bizonyos, hogy a dohánygyárban való munka bizonyos szakismereteket, a gépek melletti elővigyázatosságot és csoportmunkát kívánt még a kézi munkával dolgozók körében is. Hasonló ismeretekkel rendelkező munkások nem voltak ebben a városban, csupán az ország területén szétszórt más dohánygyárakban. A munkaidőt a dohányjövedék központi igazgatóságának utasítása és az általa megadott program, termelési terv alapján szabta meg a dohánygyár igazgatója, mindig kikérve ahhoz előbb a felsőbbsége hozzájárulását. 1912— 1919 között Pécsett ez a munkaidő általában napi 8-10 óra között váltakozott, reggeli- és ebédszünettel, amely nem haladta meg összesen az 1 órát. Mindegyik munkahelyen meg volt mindegyik dolgozónak a maga megszabott pontos feladata. A háború idején a gyár hadiüzemként dolgozott. 1912 áprilisában a következő új munkahelyeket létesítették a pécsi gyárban: a karbantartás, a műhelyek és a gyár általános működtetéséhez felvettek 1 irodaszolga-helyettest (irodaszolga már volt), 6 tűzőrt, 1 műszerészt, 9 asztalost és 1 tanoncot (az asztalosműhely vezetője, mint azt már említettük, 1910 óta már a gyár alkalmazásában volt) -, 4 lakatost, 1 kovácsot és két tanoncot (a lakatosműhelynek is megvolt már a vezetője), 1 szíjgyártót, 1 kőművest, 1 kertészt, 1 fűtőt, 1 fűtősegédet és 1 mázolót. Az irodaszolga és a tűzőrök 7 napos hetibéresek voltak, a többiek pedig 6 napos hetibérért dolgoztak. Az egyes osztályok közül a finom pipagyártásban már 1910-ben volt 2 alkalmazott, ezek számát kiegészítették: 1 csutavágó és két szívósítö, továbbá 2 dohányhordő íerfimunkás került oda, továbbá alkalmaztak l-l szalagoldó, válogatási átvevő, továbbá 1 seprőnőt. Felvettek még 2 nedvesítő és keverőnőt, 24 válogatónőt és összesen 8 dohány vágó „segédnőt". Itt dolgozott a dohányvágó gép mellett 1 késköszörűs. Ezen az osztályon 1910-ben 2 vágógép melletti munkást tüntettek fel. Sajnos az akkori osztályvezetőt nem ismerjük. A megállapított hetibérek összegét azonban tartalmazza a felmérés, és az 10-30 K között mozgott. (Természetesen a nők munkabére volt a 10 K.) A munkások döntő többsége azonban napibéres volt, neve mellett a bére nem szerepelt. A szivarkahüvely készítésénél 1910-ben egy főt jegyeztek fel, 1912-ben 2 átvevőnő, 1 selejtfelbontó nő, 1 seprőnő és 2 hüvelyhordó férfi s végül 1 tekercsjelző nő szerepel új munkásként a gyári jegyzékben. A szivarkagyártást végző személyzet 1910-ben 3 főből állt, közülük 1 fő volt a kimérő. 1912-ben a rendelkezés 1 átvevőnő, 2 kimérőnő, 4 kerethordó férfi, 1 papírvágó, könyvkötő, 1 pépfőzőnő, 2 seprőnő, 2 pergamenpapírra ragasztó nő és 176 szivarkakészítő nő felvételét tette lehetővé. A szivarkaszárításban 1910-ben 1 alkalmazottat tüntettek fel, 1912-ben l-l szárítónő és seprőnő és 2 kerethordó férfimunkás szerepel a listán. A szivarkacsomagolásban 2 kerethordö férfimunkás, 1 seprőnő, lócsomagolónő és 1 ládaszerelő férfimunkást jegyeztek fel 1912-ben (1910-ben talán az 1 fő dobozkészítő lenne idesorolható.)