Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 44

gyári betegsegélyző pénztár. Az egyletbe való belépés eleinte önkéntes, utóbb kötelező" lett. Ennek alapján részesülhetett a dohánygyári munkás megbetegedése esetén orvosi segélyben, gyógyszerellátásban és betegpénzben, illetve halála esetén temetkezési segélyben. Nagy segítséget jelentett a munkásnők számára az egyes dohánygyárakban, így a pécsiben is működő óvoda, s a baleset és betegség esetén a gyárban levő orvosi segítség, továbbá a munkásétkeztetés, amely azonban Pécsett általában nem működött, noha a munkásétkezőt felépítették. A munkások számára azonban a legnagyobb vonzerőt a nyugbér jelentette. Az 1885: XI. tc. rendezte a dohánygyári munkásoknak a nyugbérét, 10 befejezett évtől 25 szolgálati évig a napi bér egy évi összegének negyedrésze volt a nyugbérük, 25-40 szolgálati évig annak 2/4-ed része, és 40 éven felüli szolgálati esztendő után annak 3/4-ed része. Az összeg felső határát is megszabták, az első kategóriában évi 120 K, a másodikban évi 160 K, és 40 évi szolgálatot meghaladó évek után 200 K volt a maximálisan kifizethető nyugbér. A szolgálati idő attól függött, hogy az orvosi vizsgálat mennyire találta a nyugbérbe készülő munkást egészségesnek. Az ideiglenes nyugellátást csak egy évre engedélyezték, utána ismét orvosi vizsgálat következett. A munkások nyugbére annyiban különbözött a tiszteknek, vagyis állandó alkalmazottaknak számító ügyelők, altisztek és tisztek nyugdíjától, hogy ez nem terjedt ki az özvegyeikre, árváikra, csupán saját személyükre.

15 Ez utóbb több problémát vetett fel. A legfontosabb azonban az volt, hogy a munkás öreg korát bebiztosítottnak érezhette, és így valóban vonzó volt számára dohánygyári alkalmazottnak lenni. A pécsi gyár beindulásakor, 1912-ben a pipadohánygyártásra és a szivarka előállítására berendezkedett gyárban a következő munkásállományt tüntette fel az évi statisztika: a pipa- és szivarkadohány előállításában 7 férfi és 34 női munkás dolgozott, a szivarkagyártásban pedig 1 férfi és 191 nő, más gyári munkáknál 49 férfi és 37 nő, összesen 74 férfi és 262 nő (összesen: 336 fő) dolgozott ekkor a pécsi dohánygyárban, a két évvel azelőtti 21 fős létszámhoz viszonyítva. Ez a statisztika már egy osztályokra tagolódott, szakszerű dohánygyári munkásállomány képét mutatja.

16 A dohánygyárban dolgozók munkájának megismeréséhez hozzátartozik a gyártási folyamat rövid áttekintése is. Az előkészítés munkájához tartozott a dohánybeváltó hivatalokból beszállított, bálákba kötött levélcsomók megszabadítása az esetleges szalagoktól, a levélcsomók felbontása (bálabontás és szalagolás). Ezek a levélcsomók általában nagyon szárazak és könnyen töredeznek, ezért - a keletkező veszteség elkerülése végett - a feldolgozás előtt ezeket nedvesíteni kell. Régen locsolással vagy permetezéssel, utóbb a nedves levelekkel telített zárt térben tárolva nedvesítették a levélcsomókat (szívósítás). A kellően szívósított le15 Bányász László: Munkásviszonyok és munkásjóléti intézmények a m. kir. dohánygyárakban. Közgazdasági Szemle 1906. december 36. köt. 6. sz. 805-829. 16 Magyar Statisztikai Évkönyv 1912. Bp., 1914. 210.