Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 297

és forráspulikáló-előkészítő tevékenységét, amely egész életét végigkísérte, és gazdag anyagot hagyott ránk összegyűjtve, de feldolgozatlanul. A rendszeres forrásfeltáró munka mellett, illetve azzal párhuzamosan foglalkozott egy-egy forrás értelmezésével, elemzésével és a belőle levonható követeztetések megfogalmazásával is. Tanulmánya jelent meg a Magyarországon élő szláv népek mindegyikéről, Magyarország szláv szomszédairól és a hozzájuk való viszony történeti alakulásáról. A magántanári minősítésre a „Magyarország és a szomszédos északi és déli szláv országok között való összeköttetések történeti áttekintése 1526-ig" című dolgozattal pályázott. Erről opponensei (Asbóth Oszkár és Fejérpataky László) egybehangzóan azt állapították meg, hogy „a mai napig nem készült összefoglaló történet e témából". Mivel Hodinka Antal nem fejlesztette monográfiává e tanulmányt, opponenseinek e mondata még ma is aktuális. Jó kiindulópont lehetne Hodinka Antal gondos, pozitivista módon precíz és aprólékos adatgyűjtése, még akkor is, ha szemléletmódjával (a századforduló közjogi megközelítése és a korabeli államérdek visszavetítése a középkorba) már nem érthetünk egyet. Magyarország szláv népei között Hodinka munkásságában mindvégig kitüntető szerepet kapott a ruszinok története - kárpátaljai megtelepedésüktől kezdve Rákóczi gens fidelissima-nak nevezett beregi jobbágyain keresztül a Trianon következményeit elszenvedő ruszinok sorsáig. A ruszin nyelvvel kapcsolatban végzett igen alapos filológiai feltárást is: különösen nyugdíjba vonulása utáni cikkei, dolgozati nyomán látható, hogy kutatása ebbe az irányba fordult. Sajnos, alapvető munkája, a Ruszin-magyar igetár már csak posztumusz jelenhetett meg 1991-ben. Az 1920-as évektől mindinkább pécsivé váló Hodinka behatóan kezdett el foglalkozni a város történetével. Az egyetemi tudományos közlemények kötetei és a helyi sajtóban közzétett figyelemfelkeltő írásai tanúskodnak erről: pl. Négy egykorú jelentés az 1704. évi pécsi rácz dúlásról, Nagy Lajos pécsi egyeteme (1933); A töröktől visszafoglalt Pécs első tele 1686. október1687. március, Pécs múltja: az ágostonrendi remeteszerzetesek története (1934); Adalékok Pécs város történetéhez 1686-1701 (1942). A helyi sajtóban megjelent közleményeivel a pécsi polgárok figyelmét akarta saját múltjuk felé irányítani. Törekvése ma is aktuális, hiszen pécsi várostörténeti monográfia még ma sincs, és Hodinka pécsi vonatkozású anyaggyűjtése, cédulaanyaga továbbra is feldolgozásra vár az Akadémia kézirattárában. A felsoroltakkal természetesen nem törekedtünk Hodinka Antal teljes életművének bemutatására, inkább csak érzékeltetni akartuk egy nagyformátumú történész sokrétű tevékenységét. Az élete végéig töretlenül dolgozó, szorgalmas kutatót kortársai, tanítványai becsülték, tisztelték. Halála után azonban csak egy-egy évforduló alkalmával irányult felé figyelem: pl. 1964ben, amikor születésének századik évfordulóját ünnepelték, több megemlékezés is napvilágot látott. Munkásságának folytatóit azonban hiába keressük: 1974-ben „Egy elfelejtett szlavisztikus" (sic!) címen emlegette a Dunántúli Napló. A teljes elfelejtés szerencsére nem igaz, hiszen az amerikai ukranisztika képviselői és az ottani ruszin kutatók körében (pl. Magocsi P. R.) az 1970-es években is ismerős volt munkássága, Várady Béla pedig - ugyancsak