Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 231

képviseli az erkölcsöst, a becsületest, a soha nem csalót, a tisztességes termelői és eladót, míg a nem keresztény, az idegen képviseli az uzsorást, a jogtalan haszonra törekvőt, a csak az egyéni boldogságát és hasznát keresőt, a másik embert gátlástalanul megkárosítót, megcsalót, a pénzzel és anyagi javakkal manipulálőt, vagyis a mindenek felett és mindenáron szabadelvűt, a liberálist. E liberális szellem pedig idegen a keresztény magyar eszmeiségtől és erkölcstől, a liberális szellem hozott és mesterkélt. A „keresztény" és „nemzeti" ebben az összefüggésben védekező jellegű fogalmak, az idegen, a liberális, illetve az ezen eszméket képviselő és gyakorlatban megvalósító kapitalisták, a tőkés polgárok eszméi ellen. Az idegen itt mindenekelőtt zsidót jelentett, mert hiszen mind a bankár-, mind az ipari és kereskedő burzsoázia túlnyomórészt a zsidó etnikumú, vallású, illetve származású népelemekből tevődött ki, az „idegen" itt még, a 20-as évek elején nem vonatkozott a másik „jött", idegen rétegre, a németségre. Sőt utóbbi betagozódott a „keresztény" fogalmába, vagyis a keresztény középosztályéba. Ez természetesnek is mondható, mert hiszen e keresztény középrétegek, honoráciorhivatalnokok zöme ekkorra már német származású. Mindenesetre a korai, 1920-as évek eleji ösztönös Turul-ideológusok még elmossák, pontosabban nem tisztázzák az „idegen" fogalmát, és elsősorban a polgári demokratikus és bolsevik forradalmak kirobbantásában, no meg előtte a nemzetietlen világháborús magatartásban (csaló és harácsoló hadiszállítók, nyerészkedő bankárok) vétkes zsidó tőkéseket és szabadfoglalkozású (főleg sajtó) értelmiségieket értik rajta. Ez tükröződik a Turul-vezetők széles és egyértelmű numerus clausus-követélésében, majd a törvény meghozatala után, annak betartását, pontos végrehajtását szorgalmazó kemény fellépésükben is. Ha a korai Turul-ideológusok ösztönösséget említettük, ezt nem véletlenül tettük, mivel a Turul-ideológia a 20-as évek első felében idegen: egyenlő zsidó, nem egyenlő német (szláv, más) emplicit fogalom mellett más, későbbi eszmekör csírái is megjelentek a húszas évekbeli, a Turul-ideológiát képező írásokban, megnyilatkozásokban. Ilyen a „törzsökös magyar", vagy a „turáni" fogalomkör. Előbbire utal már az egyesület névadása is, de ugyanúgy az első egyesületek nevei is („Attila", „Csaba,", „Árpád" stb.) valamiféle ősmagyar jellegre utalnak, mintegy a nemzet, vagy a idealizált „nemzeti egység" mitikus előképére (persze a „mítosz"-ra utalás csak a mi utólagos minősítésünk, a korabeli ideolőgiacsinálő szerzők szemében realitás vagy csinált, mesterkélt, erőszakolt, propagandisztikus „realitás"). Ez a „törzsökös magyar", mint ősnemzeti már messzire szakadt a 19. századi szabadelvű magyar nemesség nemzet-fogalmától, bár kétségtelen, hogy bizonyos előképéül szolgálhatott a 19. század elejének és a reformkor kezdeti szakaszának romantikus nemzet-felfogása (Berzsenyi, Vörösmarty: Zalán futása). A refomkor vallott eszmeisége viszont, mely a magyar rendi-nemesi szabadságjogok tiszteletén alapult, illetve eredeztetett, és a magyar kálomista-kurucos és szabadságharcos hagyományokra (is) épült, szerepel a korai Turul-utalások között („Bocskay", „Rákóczi", „Bercsényi" elnevezésű egyesületek), ugyanakkor a protestáns és kuruc jelleg nem kizárólagos, hanem a jő nemzetinek