Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 225

rontotta az oktatás színvonalát. Térségünk 135 települése iskoláinak 23,7%ában nem volt rendes vagy semmilyen tanítás. Mindezek hatására, valamint a háborúban bekövetkezett fordulatoknak köszönhetően a hazai németség gondolkodásában is változásokat figyelhetünk meg. A tisztán német nyelvű oktatást bevezető iskolákban követelik a szülők a magyar tannyelv eredményesebb oktatását. Több településen önkényesen visszatérnek az 1938-ban bevezetett egységes rendszerű oktatáshoz. Ez a jelenség figyelhető meg pl. Ivándárdán, Somogydöröcskén, Almamelléken, Hőgyészen, Gyönkön. Balázs Ferenc így értékeli ezt a jelenséget: „súlyos politikai tapasztalatok, a hazából való állítólagos kitelepítési terv, s a keleti front eseményei hatására a magyarsággal való jóviszony keresése mellett, iskolaügyi kívánságok mérséklődését konstatálhatom... "

49 Érdemes még néhány mondat erejéig megvizsgálni a tanulók nyelvi (anyanyelvi és magyar) tudásszintjét. Ezen adatokon keresztül is megfigyelhetjük, hogy a korábbi tanítási eredményeket milyen mértékben sodorta válságba az 1941-es rendelkezés és annak végrehajtása. A számokból megállapítható, hogy az 1938/39-es felmérés eredményeihez viszonyítva 1943/1944-re jelentős visszaesés tapasztalható. Ez elsősorban a magyar nyelv ismeretére vonatkozik. Míg 1939-ben az érintett iskolák 75,6%-ában állapította meg azt, hogy a tanulók több, mint fele jól beszél magyarul is, az 1943/44-es felméréskor ez az arány már csak 61,6%! A másik oldalról vizsgálva 1939-ben a német anyanyelvű tankötelesek 24,4%-a nem vagy gyengén beszél magyarul, 1943/44-ben ez az arány már 37,5%! Három-négy év alatt ez a változás nagyon jelentős. Természetesen ennek is sokféle magyarázata van, az iskola ebből csak egy. A szülői ház nyelvi magatartása ebben az esetben sokkal erősebb hatású. Érdemes idézni a Tolna megyei Murga községben elhangzottakat. A lakosság 1941-ben a Volksbund gyűlésén azt követelte, hogy az „iskolájukban a magyar nyelvet, mint kötelező tantárgyat is szüntessék be, mert arra a jövőben úgysem lesz semmi szükség és az csak a gyermekek felesleges terhelése..."

50 Ilyen szemlélet mellett természetes a magyar beszédkészség jelentős romlása, ebben a községben ez az arány az 1939-es 61,9%-ról 40,4%-ra esett vissza.

51 Dolgozatunk eddigi részében a német anyanyelvű lakosság gyermekeinek iskolaügyéről írtunk, de nem feledkezhetünk meg az e térségben - sok esetben kisebbségben - élő magyar és délszláv nemzetiségűek oktatásáról sem. Az ő ügyük és annak a hivatalos szervek részéről való kezelése megdöbbentő képet mutat. A 135 érintett település 14,8%-ának (20 település) anyagai közt találunk arra utalást, hogy a németség iskolaügyének megoldásakor „elfelejtkeztek" az ott élő más nemzetiségű gyermekekről, a legtöbb helyen a kisebbségben 4>

> BML BF ir. 8/1944. 50 BML BFir. 120/1941. 51 BML BFir. 51/1943.