Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 203

TEGZES FERENC A SZERB ÉS HORVÁT ISKOLAÜGY HELYZETE BARANYÁBAN AZ 1920-AS ÉVEK ELSŐ FELÉBEN Minden állam számára, ahol több nemzetiség él együtt, szükségszerű feladatként jelentkezik a nemzetiségi kérdés megoldása, ami egyaránt kiterjed politikai, közjogi, kulturális területre. A nemzetiségi politika megvalósításában fontos elvi és gyakorlati kérdés, hogy asszimilációs vagy integrációs törekvésekről van-e szó. Vagyis arról, hogy az adott állam a területén élő nemzetiségi kisebbséggel szemben úgy lép-e fel, hogy azoknak ne kelljen feladni nemzetiségi voltukat - nyelvüket és kultúrájukat -, ezek megtartásával vállalják az érdekazonosulást, a hazafiságot az adott országgal, vagy pedig az állam olyan politikát folytat, amelynek hatására az ott élő nemzetiségeknek fel kell adniuk nemzetiségi öntudatukat, jogos igényüket a saját anyanyelvhasználatra, le kell mondaniuk saját kultúrájuk megőrzéséről, s ezáltal a beolvadás sorsát kell követniük. Az utóbbi módszert - az asszimiláció politikáját - igyekezett az ellenforradalmi korszak megvalósítani, de finomabb módszerekkel, mint azt a dualizmus kori államapparátus tette. Erre két okból kényszerült a két világháború közötti Magyarország kormányzata. Az egyik ok annak felismerése, hogy a trianoni békeszerződés után már nem folytathatták a nemzetiségek előtt lejáratódott régi nemzetiségi politikát, hanem a megváltozott helyzetnek megfelelő új, a nemzetiségek előtt szimpatikusnak látszó elveket kellett megvalósítani.

1 A másik ok szintén a trianoni békeszerződésből következett: az utódállamokban élő magyarok számára így igyekeztek minél több jogot biztosítani.

2 A nemzetiségi kérdést tárgyaló tudományos munkák mindegyike a nemzetiségi egyenjogúság alapvető feltételének tartja az anyanyelvi iskolázáshoz való jogot. A nemzetiségi népcsoportok történetében mindig fontos szerepet játszott az oktatásügy. Az anyanyelvi iskoláért folyó harc mindenkor fontos területe volt a nemzetiségi politikának. A történelmi tapasztalatok is azt igazolják, hogy az anyanyelvi oktatás a nemzetiség fennmaradásának, továbbélésének egyik legdöntőbb záloga.

3 A nemzetiségi iskolák nemzetiségi intézmények is egyúttal, amelyeknek az oktató-nevelő munkán kívül jóval szélesebb körű művelődési-kulturális feladatokat is el kellett látni. Mint intézmény, szervező centruma is egyben a környék tanulóinak, a tanulók szüleinek életében integráló, közösséget 1 Bellér Béla: Az ellenforradalmi rendszer első éveinek nemzetiségi politikája 1919-1922. Századok, 1963/6. sz. 1284. 2 Alispáni elnöki iratok 55/1923. 3 Kiss Gy. Csaba: Nemzetiség és iskolaügy. Tiszatáj, 1975. február. 63-64.