Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 19

tatásra ösztönöznek, további témákat kínálnak. Baranya vármegye XVIII. sz.-i nemzetiségi viszonyainak ismeretéhez egy csekély adalékot nyújthat forrásunk

62 is. A Baranyavári járás általános leírásában az 5. válasz: „Ebben a járásban 5 nemzet található, úgymint magyarok, németek, horvátok, akiket másképpen sokácoknak hívnak - ez még néhány községben visszatér -, rácok

63 és zsidók." A községek egyenkénti leírása árnyaltabb képet ad.

64 A Szentlőrinci járás általános ismertetésében olvashatjuk, hogy Ibafa lakói mind horvátok, Csebényé, Korpádé németek, Baksa, Bükkösd, Görcsöny, Gyűrüfű és Megyefa lakosai magyarok és németek vegyesen - Baksa és Görcsöny falvakban a magyar jobbágyok száma felülmúlja a német zsellérekét; ezeken kívül többségében magyarlakta falvakat találunk, kicsivel több adatot a községek leírásából kaphatunk.

65 A Hegyháti járás általános leírása szerint a lakosok többsége magyar. Sajátos módon a nemzetiségi hovatartozásról is „A községről egyenként" című részben, mégpedig a római katolikus parókiával rendelkező községekben az egyházi helyzet kérdéseinél kapunk valamivel pontosabb adatokat.

66 A Pécsi járás esetében csak a falvak leírásának végigolvasása után rajzolódik ki a kép.

67 Hasonlóképpen értesülhetünk arról, hogy a Mohácsi járás mezővárosaiban (Mohács esetében ugyan hiányos adatok állnak csak rendelkezésre) és falvaiban milyen a nemzetiségi megoszlás.

68 A Siklósi járás

69 falvainak mintegy 70 %-a - a megyei átlagtól eltérően - tiszta magyar lakosságú, és református vagy református többségű. 62 A járásról általában szóló kérdéscsoport 8. pontjára, a parasztokról szóló kérdéscsoport 1. pontjára adott válaszokban sokszor, de nem mindenütt közlik. 63 Itt: Croati, Sokaczones, Rasciani. 64 Itt kell megjegyezni, hogy a népnevek általában óvatosan kezelendók; éppen a Baranyavári járás falvainak egyenkénti leírásában - valamint a Siklósi járásban Siklós és Ivánbattyán leírásánál fordul elő, hogy forrásunk összeírói illírekről szólnak, utóbb a vallási hovatartozás (görög nem egyesültek, azaz görögkeletiek) vezet a meghatározáshoz: az érintett község lakói esetében az illír szerbeket jelent. A többi járásban illír valószínűleg azonos a katolikus szlávval, azaz horváttal, pontosabban talán az általánosabb horvát megnevezésen belül sokáccal. Vö. Szita, 1993. p. et passim. Más források más következtetést engednek meg. Vö. még: Tímár, 1988. 359-360. p. 65 A viseleti kérdésnél pl. Hertelenden arra utalnak, hogy a svábok (svaevi) és az illírek (Illyri) a megyében szokásos módon öltöznek, Csebény lakói pedig úgy, mint a többi svábok. 66 Az anyaegyház és a filiák lélekszáma után az összes katolikus lélek nemzeti hovatartozása következik; természetesen itt már finomítást, vegyes nemzetiségű anyaegyház ííliáinak nemzetiségi helyzetéről való információt nem várhatunk. A járásban jelentős a németek, mégpedig mind a katolikus, mind - kisebb mértékben - az evangélikus németek száma utóbbiak: összesen 800 fölött, községenként nem ismert; azt pedig, hogy egy német és magyar lakosságú anyaegyház után az egyes községekben csak németek, csak magyarok, vagy németek-magyarok vegyesen éltek, sokszor csak kikövetkeztetni lehet. A szláv lakosságról ugyancsak az egyenkénti leírásokból értesülünk. Bikal község lakói németek és horvátok; Ráckozár mezővárosban említettek jelentősebb számú „görög nem egyesült", azaz görögkeleti vallású (= szerb) lakost - a vallást és a nemzetiséget sokszor felváltva használják -, de ezen kívül róluk semmi többet nem írtak. 67 23 község (41 %) tiszta magyar, 11 tiszta „illír" (azaz horvát), 10 tiszta német, a többi faluban magyarok és németek laknak (pl. Kiskozár, Hird, Újbánya), magyarok és „illírek" (pl. Szilvás, Belvárd), németek és „illírek" (pl. Nagykozár) stb. Vö. 64. sz. jegyzettel. 68 A járás lakott helyeinek 33 %-a tiszta német lakosságú, míg 18 %-a magyar-német, a többiben magyarok és „rácok", azaz szerbek (pl. Pécsvárad), magyarok, németek és „illírek", azaz horvátok, (pl. Olasz), németek és „rácok" (pl. Somberek) laknak együtt pontosabban sokácok. Vö: Sarosácz, 1993. 309. p. 69 Nagyrészt ide tartozik az önálló kistájként ismert Ormánság. Bán, 1995. 290. p. (térkép)