Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 126

tam. Több úri házzal csak hamar megismerkedtem, mindenütt volt zongora. Mindenütt énekléssel tölöttük az időt. Nevezetesen tekintetes Répássy úr tisztelt házánál csaknem otthonos voltam. Két fia és egy lánya volt. A nagyobbik fiú Károly, a kisebbik Zsiga, mindkettő zongorázott, Károly énekelt is. Leánya Fanni kisasszony, gyönyörű teremtés, és mi nagyon hozzája láncolt: angyalian énekelt. Itt kedves telet töltöttem. Kantoméval minden bálban ott voltunk, hol álarccal, hol anélkül. Midőn vége lett a télnek, ismét visszamentünk Fehérvárra. Egypár hétig csak ültem, játsztam, de teljességgel nem volt kedvem. Csak elvágytam onnan, de az előlegzésből még most sem húztam le egy krajcárt sem. Nagyon kötve voltam."

23 A rövid naplórészletből inkább csak hangulati benyomásokat kaphatunk, bár tényszerű közléseket is említ vendégjátékáról a neves komika. Mégis a hiányosan fennmaradt korabeli forrásokat kell megszólaltatnunk, hogy az emlékezetes téli évadról több ismeretünk legyen. Az ominózus 1818-as kudarcon okulva a vármegye elöljárói külön referenst bíztak meg, hogy a város szenátusával, s az itt tartózkodó német társulatok igazgatóival karöltve egyeztesse a magyar komédiások vendégszereplésének lehetőségeit. Persze a vendégművészek elszállásolása és a honorárium előteremtése is gondot okozott.

24 Ezért a város notabilitása és a polgárok körében gyűjtést kezdeményeztek a nemzeti színjátszók patronálására. S tekintve, hogy a teátrumi alapba csak jelentéktelen adomány folyt be,

25 Déryné által már említett Répási Lipót főszolgabíró pénzzé tette a saját tulajdonában álló ún. „Báránykertet". Répási a fundus vételárából tudta csak finanszírozni Balogh társulatának fellépési költségeit, a komédiások szálláshelyét és gázsiját.

26 Az énekkarral és a segédszemélyzettel együtt közel 30 főt kitevő színésztársaság az előkelőbb pécsi polgárok és nemesek vendégszeretetét élvezte az idény három hónapja alatt. Ezért szállásuk gyakorta váltakozott; hol a vármegye főispánja, a város polgármestere, Répási Lipót, s a módosabb polgárcsaládok házaiban otthonra lelve. A fellépések helyszíne is változó volt, mivel alkalmazkodni kellett Christoph Carl győri német színésztruppjának műsoridejéhez. Ezért Balogh István komédiásai többnyire a nagyobb fogadók, kávéházak szálaiban léphettek a pécsi nagyérdemű elé. Leggyakrabban mégis a mai Jókai téren (akkor Klein Platz) álló Casino, a már említett ún. Elefántos Ház első emeleti nagytermében tarthatták meg előadásaikat. Természetesen a magyar teátristák vendéglátóik otthonában is adtak műsorokat, zenés estélyeket fogadások és bálok alkalmával, különösen a farsangi mulatságok idején. Balogh István nemzeti színtársulatát hamar kegyeibe fogadta a város lakossága, mert igényes műsorukkal a korabeli igényeknek azzal is igyekeztek megfelelni, hogy a divatos német, angol és francia szerzők művein kívül magyar alkotók színdarabjait is színre vitték.

27 23 Réz, 1955. I. köt. 356-357. 24 Márfi Attila: A pécsi színjátszás nemesi mecénásai. In: Ódor I.-Pálmány B.-Takács P. (szerk.): Mágnások, birtokosok, címereslevelesek. Debrecen, 1997. 241-252. 25 Mindössze csak 210 forintot tett ki a 19 pécsi polgár és nemes pénzadománya. 26 BML Pvt. ir. 447/1821. 27 Márfi, 1995. 426.