Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 120

újabb tanúságaként 1815-ben 6666 forintot ajánlottak fel a Pesten építendő Magyar Színház javára, s elhatározták azt is, hogy; „...itt Fejérvárott addig is, míg Pesten a Nemzeti Theátrum elkészülni fog, egy 15 tagból álló nemzeti színjátszó társaságot felállítsanak, és ha lehet állandóvá is tegyék..."

8 Fejér vármegye tehát felvállalta a magyar színtársulat fenntartásával járó terheket, s hivatalosan Kolosváry Pál főszolgabírót bízta meg a teátristák ügyinek intézésével. A kiváló erőkből álló megyei színtársulat 1818. október 11-én lépett először a székesfehérvári publikum elé, ahol, az ún. Pelikán Fogadó nagytermét alakították át színpaddá. Éveken keresztül ebben az épületben zajlottak az előadások. Az első, s egyben igen sikeres szezont követőleg a társulat, biztos anyagi és erkölcsi hátterében bízva, sorra kezdte meglátogatni először a Dunántúl jelentősebb városait, hogy a nemzeti kultúra követeiként elismerést és újabb mecénásokat nyerjenek meg a magyar színészet pártolására. Nem véletlenül és nem kis büszkeséggel fogalmazódhattak meg tehát Örményi József, Fejér vármegye főispánjának tollából a következő sorok: „...a kis Fejér vármegye többet tett eddig, mint annyi évek során keresztül és az egész ország segítsége mellett Pest vármegye. Ha a pesti eszmék nem volnának oly messzecsapongók, hasonlót már rég lehetett volna létrehozni, mint ebben a kis színházban."

9 A Székesfehérvári Nemzeti Játszótársaság már a következő évben országos hírnévre tett szert. Csak Székesfehérvárott 3 évadot adtak 1819ben, 99 előadást produkálva. Debrecenből a Murányi színészházaspárral, Miskolcról pedig Déryné Széppataki Rózával megerősödve ebben az esztendőben Pesten is zajos sikereket arattak a székesfehérvári színjátszók. Az erkölcsi és művészi siker csúcsán, talán csak egyedül Kolozsváry Pál figyelte aggódva a színházi-alap fokozatos apadását. 1819-ben már csak 7 610 forint folyt be a megye patrónusaitól, s a következő évben sem számíthattak nagyobb bevételre. 182l-re pedig teljesen kimerültek a pénzforrások. A színtársulatot komoly veszteség is érte, mert legjobb erőik a kolozsvári színházhoz szerződtek.

10 1823-ban már komoly válságba került a játszótársaság. Az egyetlen veszprémi kiruccanásukat nem tekintve, ki sem mozdultak a városból. 1824-ben pedig anyagi lehetőségeik végső határáig érkezve a vármegye testülete is kivonult a színházvezetésből. A vármegyétől külön vált társulat élére Horváth József és Komlóssy Ferenc társigazgatók kerültek. A következő esztendőben a vármegye még egy utolsó kísérletett tett, s az ekkor kezdődő pozsonyi országgyűlésen követutasításban is szerepeltette a nemzeti színészet patronálását.

11 A székesfehérvári és miskolci teátristákból 32 fős társulatot szervezve, a nagyobb erkölcsi és művészi ráhatás érdekében részt vettek az 1825. szeptemberében kezdődő pozsonyi országgyűlésen. Összesen 22 alkalommal játszottak a diéta képviselőinek olyan klasszikus műveket, mint Schiller Stuart Má8 Kerényi, 1990. 149. 9 Lauschmann, 1995. 36. 10 Lauschmann, 1995. 36. 11 Kerényi, 1990. 156.