Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 117

MÁRFI ATTILA DÉRYNÉ VENDÉGJÁTÉKA A REFORMKOR ELŐESTÉJÉN PÉCSEN A magyar vándorszínészet kezdetei Hazánkban a magyar nyelvű színészet gyökerei a felvilágosodás éveiben erősödtek meg, szorosan összefonódva a magyar nyelvi kultúra és az irodalom ápolásáért vívott törekvésekkel. Mivel varosainkban a 18. században a magyar polgárság száma nem jelentős, a nemzeti színjátszás kérdése néhány művészetpártoló arisztokrata, a kisnemesek és honoráciorok áldozatvállalásának feltétele volt. Az ország nagyobb városaiban ugyanis a német színikultúra elsődlegessége egyértelmű volt a német ajkú polgárság nagy aránya és a császárváros kultúraközvetítő szerepének köszönhetően. S ebben a birodalmi, német kultúrmisszióban a Bécsből kisugárzó ún. színi utak döntő jelentőségűnek bizonyultak. Az innen elágazó két fontos útvonal fokozatosan alakult ki, érintve a korabeli Magyarország jelentősebb polgárvárosait.

1 1. kép. A magyar vándorszínészet fontosabb állomásai a 19. század első felében 1 Márfi (1), 1996. 93., M. Császár, 1990. 39-41. Elsőként a Bécs-Pozsony-Clyőr-Buda-Kassa-^zatrnár-Kolozsvár útvonal alakult ki az ország északi és keleti tartományait átszelve. A másik fontos színi út feladata az volt, hogy a másfél évszázados török uralmat megszenvedett területeket, s azok székhelyeit kösse össze, ismertesse meg őket a polgári színjátszás élményeivel. A Bécs-Pozsony útvonal Győr városából kanyarodott le déli irányba, hogy Székesfehérvárt és Nagykanizsát érintve elérje Pécs városát. Innen rendszerint több leágazáson, vizén és szárazföldön jutottak el a színésztruppok Varasdra, Eszékre, Újvidékre, Zomborba és Szabadkára