Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 102

főszolgabírói tisztre pályázók között találjuk, 1742-ben a táblabírói kar tagja. Az 1740-es években eszéki tartományi biztos, 1750-ben már az alispáni szék várományosai között találjuk, s 1764-ben - Hoitsy alispán mellett - a megye országgyűlési követe. Fivére, Ferenc 1772-től aljegyző, majd az 1773-as tisztújítás alkalmával elnyeri a baranyavári főszolgabírói széket. 1780-ban a vármegye jegyzője, 1785-ben helyettes, majd 1786. július 3-tól tényleges alispán, egészen haláláig (1788. október 27.). A harmadik testvér, Sauska Keresztély haláláig a pécsi kerület tartományi főbiztosa (1783-90). A Győr megyei eredetű Petrovszky család tagja, József 1723-ban Tolna megyében kapott adománybirtokot, s még ebben az évben alispánjává választotta Baranya. 1736-ban Horváth Dániellel szemben elveszti ugyan alispáni tisztét, de haláláig (1738) a megye táblabírája maradt. (A „mindszentfalvai" előnevet az uralkodó 1735. december 3-án kelt diplomájával nyerte el.). Fia, Ferenc 1741-ben a megye inszurgenseinek kapitánya, 1743-tól táblabíró. Az 1740-es években az eszéki tartományi biztos feladatkörét is ellátja. Testvéreivel, Sándorral és Jánossal, mint „oroszlói földesurak" vesznek részt az 1750-es évek közgyűlésein. Petrovszky János két ízben (1761, 1769) jelölt a hegyháti járás főszolgabírói posztjára, de célt nem érvén, a táblabírói karban foglal helyet. A család tagjai a katonai erényeknek sincsenek híján. Ferenc gyors hadi előmenetelét jelzi, hogy már az 50-es évek végére ezredes, s mint a Mária Terézia Rend lovagja hal meg 1763-ban.

13 Sándor lassabban halad előre, de 1784-ben már ő is eléri az alezredesi rangot. Leszerelését követően 1787-ben a megye első aljegyzőjévé nyert kinevezést. Petrovszky Ferenc (és Horváth Krisztina) fia, Zsigmond 1767-től Egerben joghallgató, megyéjébe visszatérve, előbb adószedővé (1776), majd 1779-ben a szentlőrinci járás szolgabírójává választották. (Ugyanebben az évben királyi udvari tanácsosi címet kap.) 1787-ben a pécsi kerületi biztos helyettesévé nyert kinevezést, s megkapta a táblabírói címet is. 1790-ben az ún. limitáló bizottság vezetőjévé, majd a tisztújítás során másodalispánná választották és a koronaőrző (valójában a koronát Bécsből Budára kísérő) nemesi bandérium élére is őt jelölték ki. Az 1790. országgyűlésen követként vett részt, s a koronázás alkalmával az uralkodó, //. Lipót - Kajdatsy alispánnal együtt „aranyasarkantyús vitézzé" avatta. 1794-ben megerősítést nyert másodalispáni tisztében, 1796-ban újfent a megye országgyűlési követe, az 1797-es nemesi felkelést előkészítő bizottság vezetője, 1799-ben - utód nélkül hunyt el. A Pest megyéből származó Bana János a Pállfy uradalom prefektusaként került Baranyába. 1711-ben lépett vármegyei szolgálatba, amikor is adószedővé választották. Egy évvel később őt bízták meg a távol lévő alispán helyettesítésével. 1713-ban pedig már mint megyei birtokost, „nagykozár és Semenye földesurát" említik forrásaink. (Fenti helységek 1717-ben, ill, 1720-ban kapott adománylevelet.) 1723-ban táblabíróvá választották és neve háromszor is (1736, 1742, 1747) szerepel az alispánjelöltek között. Fivére 13 Németh B., 1903.