Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - TÓTH ISTVÁN: Egy pannóniai matrónáról (Apuleia Paula sírköve a Janus Pannonius Múzeumban)

és nem Zalalövő van megadva. Ez az adat összhangban áll a Mócsy által is idézett Radnóti Aladártól származó Nemzeti Múzeum-beli feljegyzéssel. Ez a Radnóti-féle jegyzet pedig - úgy tűnik - eloszlatja a pécsi leltárkönyvi bejegyzéssel szemben felhozható egyetlen érdemi kifogás jogosultságát: oda ugyanis, nem tudni mi okból, ceruzával jegyezték be a lelőhelyet. Ha azonban az 1939-es pécsi leltározó újabb megerősítésre várva használt ceruzát a lelőhely bejegyzésekor, akkor Radnóti Aladár idézett feljegyzése ezt a külső megerősítést megadja. Ami egyébként azt a talán Zalalövőről (Salla municipium) a pécsi Frühweiss-szőlőbe került állítólagos kőemléket illeti - amiről azt sem tudjuk, mikor, kitől-kihez, mi módon jutott volna városunkba-, azt sem tudjuk róla: sírkő, oltár, építési tábla, netán szarkofág volt-e? Mindenesetre ilyen lelőhelyű kőemlékről jelenleg a Janus Pannonius Múzeum leltárkönyvei, gyarapodási naplói nem tudnak. De nem tud róla a Pécsett őrzött kőemlékeket feldolgozó Fülep-Burger féle 1974-es katalógus, valamint a számos régészeti tárgy lelőhelyét tartalmazó Baranya megye földrajzi nevei I—II. (1982) c. kiadvány sem. így ezt a közlést, mint egyelőre ellenőrizhetetlent, nem tudjuk értékelni. A fentiek alapján a tárgyalt sírkővel kapcsolatban egyetlen lehetséges következtetést szűrhetünk le: az emlék - amelyet bizonyíthatóan szoros szálak fűznek a Zala megyei stájer-márvány sírkövekhez - két, egymástól független adat alapján legvalószínűbben Zalaszentgrótról kerülhetett valamikor 1939 előtt a pécsi múzeumba.

6 A 170 cm magas, 79 cm széles és 14 cm vastag sírtábla anyaga a stájermárványnak nevezett, jellegzetes alpesi kristályos mészkő. Ezt az anyagot a Júliai Alpokban, a Pannónia és Noricum határvidékén fekvő Pohorje (Bacher) hegységben bányászták nagy tömegben a rómaiak.

7 E bányák látták el nyersanyaggal Noricum és Nyugat-Pannónia nagyvárosainak kőfaragóműhelyeit, az e kőanyagból készült faragványok egy része egészen nagy távolságokra is eljutott. Mint azt Mócsy András nemrégiben kimutatta,

8 a Zala megyei sírkövek már említett jellegzetes csoportja is ebből a szép felületet adó, jól megmunkálható, elegáns kőanyagból készült, s ugyancsak ő mutatta ki a Pécsett őrzött sírkő anyagának és stiláris sajátságainak szoros kapcsolatait ezzel az emlék-csoporttal. A sírkő eredetileg két darabból állhatott: a ma is meglévő sztélé tetejére illeszkedő oromdísz elveszett. Arról, hogy eredetileg léteznie kellett az analógiák sokasága mellett az emlék kompozíciója is meggyőz: a sírtábla jelenlegi formájában minden szempontból befejezetlenül hat. Az analógiák arról tanúskodnak, hogy e feltételezett oromzat ábrázolása legvalószínűbben a Magna Mater-Kübele kultusszal összefüggésbe hozható, egymásnak hátat fordító oroszlánok ábrázolása lehetett,

9 olyan amilyenből a Pécsi Múzem kőtára is őriz 6 Zalaszentgrót római emlékeiről: Müller R., Római kori leletek Zalaszentgrótról. Zalai Gyűjtemény 6 (1976) 33-66. E dolgozatban a szerző összegzi Posta Béla és Darnay Kálmán múlt század végi ásatása eredményeit, valamint Valter Ilona 1963-as, Horváth László 1968-as és saját 1970-es leletmentéseit. A most tárgyalt sírkő egyik dokumentált feltáráshoz sem kapcsolható. 7 Mócsy 1962. 61A. - irodalommal. 8 Mócsy 1975. 163 és. ;s 1976 21 sk. 9 Tóth 1984. 155 skk.