Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - TÓTH ISTVÁN: Egy pannóniai matrónáról (Apuleia Paula sírköve a Janus Pannonius Múzeumban)

A felirat így szól: Apul(iae - eiae) Paulae I an(norum) LXX Annio I Florentino I fil(io) eius an(norum) XXX I [? LJuc(ius) Spectat I us heres ex vol(untate) I testamenti I posuit. Azaz a sírkövet a 70 évesen elhunyt Apuleia Paulának és fiának, a 30 éves korában meghalt Annius Florentinusnak állíttatta [? L]ucius Spectatus, a végrendeletben kijelölt örökös. Az olvasás szempontjából egyedüli problémát jelentő 5. sor elején csupán egyetlen betű hiányzik. Itt az általunk javasolt [LJucius mellett elméletileg még a [MJucius kiegészítés is szóba jöhetne. A fenti javaslatot - a Lucius előnév családnévként való rendszeres használata mellett - az teszi valószínűbbé, hogy a kitörött felületen az L-nél jóval szélesebb duktusú M aligha fért volna el. A sírkövet az ábrázolások és a felirat elmondott jellegzetességei egymással egybehangzóan keltezik az i. sz. 2. század első felére, ezen belül is legvalószínűbben Hadrianus és Antonius Pius császárok uralkodásának korára, a 120-as, 140-es évek közötti időszakra. Ez a keltezés lényegében megegyezik a Mócsy András által leírt Zala megyei sírkövek egységes, erre a korszakra keltezhető csoportjának időrendi besorolásával,

21 és így kronológiai oldalról is megerősíti sírkövünknek e csoporthoz fűződő szoros kapcsolatait. E kapcsolatok szorosságát bárki megítélheti a most tárgyalt sírkő legpontosabb párhuzamát jelentő savariai Iulia Priscilla síremlékre vetett egyetlen pillantással. E két kőemlék esetében ugyanis nem csupán a kétalakos kompozíció arányai, hanem a kőfaragói részletek (ruharedők, kéztartás, a ruhaszegély díszítése, stb.) is részletekbe menő megegyezést mutatnak; a feliratok részlet-elemei, a magasított I betűt tartalmazó ligatúrák, az XX összevonás módja is részletekbe menő megegyezést mutatnak. (A relief: Steind. Sav. 111. Kat.-Nr. 136.; a felirat: RIU 54.) E két, méreteiben is nagyon hasonló, nyersanyagában is egyező sírkő rokonvonásai nem lehetnek a véletlen szüleményei: sok más társukkal együtt, ugyanabban a műhelyben - talán ugyanazon kéz által - készültek, valahol egy Alpok-aljai római városban. Ez a kérdés - ismerve a pannóniai római kőfaragás műhely-kérdéseinek kidolgozatlan voltát,

22 még több, csak a mikrofilológia módszereivel megoldható problémát vet fel. A Pécsett őrzött sírmelék minden formai jellemvonásával együtt a római Nyugat-Pannónia kulturális szférájába tartozik, egyetlen eleme sem kötődik a tartomány keleti-, dél-keleti területeihez. A feliraton szereplő személynevek pontosan illeszkednek Nyugat-Pannónia i. sz. 1-2. századi lakosságának történetéhez. Az Apuleius-Apuleia és az Annius-Annia családnevek jellegzetesen itáliai eredetűek, és Pannóniában az i. sz. 1-2. században szinte kizárólag Nyugaton, a Borostyánkő-út mentén fordulnak elő. Lényegesnek látszik, hogy az Annius családnév egyik pannóniai viselőjét éppen egy Zala megyei sírkövön

23 találjuk meg. Ez a sírkő - nyilván nem 21 Mócsy 1975. és 1976 22 Erdélyi 1974; Barkóczy 1982. 18 skk. 23 RIU 290 Magyarszerdahely.