Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - DÓKA KLÁRA: Egyházi nagybirtok a Hegyháton (A pécsi káptalan uradalma a felmérések tükrében 1720-1893)

volt, de ide tartozott a németi erdő, a szalántai rét is. A major, melynek egyes részei már a korábbi évtizedekben megvoltak, a siklósi országút közelében épült, és bekötőút vezetett hozzá. A réteken lecsapoló árkokat ástak, melyek vizét a kitisztított patak medre fogadta be.

48 A szűkebb káptalani birtok úrbérrendezés utáni művelési ágairól - a kataszteri felmérés eredményeit felhasználva - Buday Béla 1886 körül közigazgatási beosztás szerint készített összeállítást. Az egész birtok terjedelme 19 965 kh 1333 négyszögöl volt, ami az itt használatos magyar holdakra átszámítva 26 610-et tesz ki. Összevetve az 1830. évi, szintén igen pontos felméréssel látható, hogy a jobbágyfelszabadítás után a gyarapodás összesen 600 m. holdat ért el, és arányaiban az uradalmi területek részesedése a falvak határában - a korábbihoz hasonlóan - 44% körül volt. A művelési ágakban igen sok változás következett be. Az elkülönítések nyomán 3294 m. hold (2471 kh) legelő került a birtokhoz, az erdők terjedelme pedig az elkülönítések és természetesen az irtások miatt felére csökkent. Ezzel szemben már ötször annyi szántóterület tartozott az uradalomhoz, mint az 1830. évi felmérés idején.

49 A %-os megoszlás 1886 körül a következő arányokat mutatja: - beltelek, kert 0,40% — szántó 28,75% - rét 8,89% - szőlő 0,27% - legelő 12,38% - erdő 44,53% - nádas 0,10% - művelés alá nem eső 4,68% Összesen 100% Az egyes települések között voltak jelentős különbségek. Szentkúton a 207 m. holdas uradalom felére olvadt le a rendezés során, pedig a faluban élő zsellérek (ez volt az összes család) egész telkenként csak nyolc hold legelőt és négy hold erdőt kaptak, ami maximálisan másfél holdat jelentett családonként. Kővágószőlősön 1859-ben történt az elkülönítés. Sajátos módon itt az uradalomnak nem volt szántója, a birtok csak legelőkből és erdőkből állt. A határ 25%-át kitevő szántóterület teljes egészében megmaradt a volt jobbágyok és kivételesek birtokában. Rákoson újra felmérték a határt, és az 1784. évi (!) központilag előírt teleknagyságot tekintették irányadónak. E számítások szerint 170 m. hold maradványföldet állapítottak meg, melyet fele-fele arányban osztottak el. A három hegyháti faluban, Rákos mellett Abaligeten és Hetvehelyen a művelési ágak vonatkozásában a 19. század második felében a rétek csökkenése a legszembetűnőbb. 48 PKL SzT 13, 16, 18, 32/a. 49 PKL Gazdasági lt. Fasc. 449.