Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - DÓKA KLÁRA: Egyházi nagybirtok a Hegyháton (A pécsi káptalan uradalma a felmérések tükrében 1720-1893)

az úrbéres és majorsági területek pontos számbavétele volt. A 18 székesegyházi faluban - a szalántai erdővel együtt - a majorsági beltelek, szántó, rét, szóló csak 1253 5/8 holdat tett ki, ami töredéke volt az úrbéresek területeinek.

35 Egész terület Ebből Egész terület úrbéres majorság 26 068 5/8 m. hold beltelek 902 6/8 szántó 9 583 3/8 rét 1 437 5/8 szőlő 681 5/8 legelő 12 209 5/8 = 24 815 beltelek 31 3/8 szántó 590 3/8 rét 272 4/8 szőlő 17 7/8 erdő 341 4/8 = 1 253 5/8 E szétszórtság volt az oka annak, hogy e birtokokon a tagosítás, a területek elkülönítése még 20 évet váratott magára. Fentiekből az is kiderül, hogy az 1836. évi törvény végrehajtása a polgári forradalom előtt elsősorban a síkvidéken volt aktuális. Ennek értelmében kezdett felmérési munkába Gnaedinger Fiáéi a káptalan bicsérdi és drávai kerületében. Bicsérd új úrbéri térképe 1837-re elkészült,

36 meg is indult az elkülönítési per, de 1848-ig nem ért véget. A Dráva menti Kisszentmárton, Piskó, Vejti, Kemse, Hirics, Luzsok

37 rendezési térképeit már Gyenes János rajzolta, és azok hitelesítése 1845-ben a vármegyei főmérnök által megtörtént. A polgári forradalom kitörése miatt itt sem lehetett a pert befejezni. Az uradalom a jobbágyfelszabadítás után A jobbágyfelszabadításig az uradalmi és paraszti gazdálkodás minőségi változásokon ment keresztül. A 18. század közepéig mindhárom birtokrészen fő termék a gabona volt, mint azonban az úrbérrendezési adatokban láttuk, a század végén egyre több településen kimértek kender- és káposztaföldeket, sőt a káposztát Pogány, Németi, Szalánta határában eladásra is termelték. Ajobb minőségű homokon terjedelmes kukoricaföldek voltak (Bánfán már 1809-ben 23 hold, valamint Pogány, Cserkút, Szabolcs, Hirics térségében), míg a gyengébb talajokon hajdinát ütettek (Szőke, Garé, Szilvás). Kemsén az ártéri erdőben szilvafák nőttek, a Hegyháton és a baranyai dombságon mindenütt találkozunk a 19. század közepén szőlőtermeléssel. Sertést főleg Velény, Piskó, Sumony, szarvasmarhát Varjas, Drávakeresztúr, Bogdása, Abaliget helységekben tartottak. Az abaligetiek a tejet és vajat Pécsett értékesítették. Az erdei legelők nem adtak lehetőséget kiterjedt juhászaira, és a Dráva mellett hiányzott az ártéri lótartás is. A fejlődést segítette, hogy a 19. század közepére kialakult a megye úthálózata. Pécs központból kiindulva nyugat felé, Szigetvárra vezetett az országút, mely 35 PKL Székesegyház Fasc. 164. No. 41. 36 PKL GT 164/b. 37 PKL GT 11/c, 22/b. 74, 141, 162/d, 163. (V. sz. melléklet).