Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - DÓKA KLÁRA: Egyházi nagybirtok a Hegyháton (A pécsi káptalan uradalma a felmérések tükrében 1720-1893)

- Pölöskén az említett Köes Mány. A Pécstől délre eső tájegységen a termőföld jellegzetes elnevezése volt a „parrag" (Öreg parrag Szilváson, Parrag-rét, Keszün, Nyíres parrag Töttösön). A különböző magasságok viszonyításánál gyakran előfordul a neveknél az „alja" utótag (Mecsekalja, Cseralja - Malomban, Falu alja - Bicsérden). Mivel a szántóföld nagy kincs volt, itt és a többi vidéken is gyakorta találkozunk méretére, alakjára vonatkozó elnevezésekkel (Rövid föld Hosszú föld - Cserkúton, Bicsérden, Garén, Barátúron, Bánoson, Hiricsen, Luzsokon stb.)- Helynevek utalnak a tulajdonosokra, akik ez esetben rendszerint a kivételesek közé tartoztak. (Például több faluban is volt Paprét, Egerszegen Káptalan-mező, Patacson az egykori pálosokra utaló Barát-rét, Malomban a Kolompár rétje, Piskón, Luzsokon a Csősz-rét, Csősz-puszta, és ilyen eredetű a Kovácsszénája falunév is.)

13 A török kori világot idézi néhány elnevezés még a 18. század végén is. Sumonyban volt a Tatár-mező, Cserkúton a Basa-réti-úűlő, Hasszán -rét, Szakálon a Katonahalál, Pölöskén az Emberölés, sőt Duplater Antal 1779-ben készült kemsei térképén turbános alakot örökített meg.

14 A fejlődés eredményeként a három birtokhoz tartozó falvakban a jobbágy és zsellércsaládok a 18. század végére a teljes határt birtokba vették. A szemináriumi területeken 1775-ben 455 család élt (Barátúr, 30, Tekerés 15, Husztőt 9, Orfű 15, Hertelend 43, Egyházbér 19, Bodolya 15, Egerszeg 13, Kovácsszénája 23, Szakái 8, Bános 21, Keszü 40, Szőke 29, Bosta 29, Szilvás 37, Kisdér 36, Kökény 42.)

15 178 l-ben mérték lel a szorosabb értelemben vett káptalani birtok falvait, amikor Cserkúton 42, Sumonyban 34, Szentdomján pusztán 19, Bánfán 47, Pécs, Szenesdűlőben 12, Kővágószólősön 91, Patacson 46, Ürögön 13, Töttösön 78, Rákoson 18, Abaligeten 61, Hetvehelyen 31, Bakonyán 63, Bicsérden 96, Zokon 46, Bogdásán 53, Körcsönye pusztán 20, Piskón 40, Luzsokon 34, Hiricsen 43, Kisszentmártonban 27, Vejtin 24, Kemsén 21 családot számoltak (összesen 959).

16 Végül a székesegyházi uradalom 11 falujában a 18. század végén 639 család élt (Malom 30, Szalánta 75, Németi 48, Pogány 79, Magyarsóros 90, Somogy 79, Szabolcs 104, Budafa 28, Mánfa 38, Magyarszék 33, Pölöske 35).

17 A természeti körülmények a továbbiakban csak mérsékelt fejlődést tettek lehetővé. Mint említettük, a birtokhoz csak néhány puszta tartozott, melyek a 18. század közepéig mind bérben voltak, majd lassan bontakozott itt ki az uradalmi gazdálkodás. Szentdomján-pusztát például már a török korban a cserdiek használták, és érte a 18. század elején is cenzust fizettek. Itt létesítettek először - 1754-ben - állattartó allodiumot, így a pusztát a bérlők és az uradalom megosztották egymás között. 1785-ben a puszta területe 618 m. hold volt, ahol a kiirtott erdőkből és feltört legelőkből már 284 hold került eke alá. A cserdiek ugyanakkor csak 89 holdat béreltek, tehát a legelők után ebben az időben a káptalan már a pusztai szántők egy részét is használta.

18 Körcsönye-pusztát a bogdásaiak, 13 Az adatok a Du plater-féle térképekről szaunáznak. 14 PKLGT 187. (II. sz. melléklel). 15 PKL Szeminárium Faso. 155. 16 PKL Gazdasági lt. Fasc. 15. 17 PKL Székesegyház Fasc. 13. No. 15. 18 PKL GT 127. (III. sz. melléklet).