Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - DÓKA KLÁRA: Egyházi nagybirtok a Hegyháton (A pécsi káptalan uradalma a felmérések tükrében 1720-1893)

DÓKA KLÁRA EGYHÁZI NAGYBIRTOK A HEGYHÁTON (A pécsi káptalan uradalma a felmérések tükrében 1720-1893) Káptalani falvak a 18. század végéig A Szent István-i alapítású pécsi püspökség és káptalan területei sajátos helyet foglalnak el a magyarországi egyházi birtokok sorában. A hozzájuk tartozó nagyszámú falu nem szóródott szét az ország vagy a Dél-Dunántúl megyéiben, hanem gyakorlatilag Baranyában koncentrálódott. A nagyobb részben hegyesdombos vidék, helyenként a sűrű településhálózat eleve meghatározták az uradalmi és paraszti gazdálkodást. Kevés volt a puszta, a sík terület, a rét és legelő. A püspöki falvak elsősorban a megye északkeleti-keleti részén települtek, míg a káptalaniak a Hegyháton, a Pécstől délre eső területeken és a Dráva mellett helyezkedtek el.

1 Jelen összefoglalásunkban a káptalani területtel, kiemelten a kanonoki testülethez tartozó birtokokkal foglalkozunk. A kutatók már évekkel ezelőtt felfedezték, hogy a Pécsi Káptalani Levéltár gazdasági iratanyagában a sajátos baranyai viszonyok igen jól tükröződnek.

2 Különösen jő forrást jelentenek a birtokra vonatkozó térképek, melyek igen nagy számban maradtak fenn. A területeken már 1779-től dolgozott mérnök: kezdetben a kamarától Duplater Antal, majd Baranya megye geometrája, Eisenhut György. 1796-tól saját mérnökük volt, Gmehling József akit Gnae dinger Fidél, majd Gyenes János, a 19. század második felében pedig Buday Béla követett.

3 A rendelkezésre álló 500-nál több térkép azonos méretarányban (1:7200), nagy részletességgel készült, és így a bekövetkezett változások az egyes falvakban nyomonkísérhetők.

4 A térképeket egy sor uradalmi statisztika egészíti ki, melyek - szemben az országos vagy megyei összeírásokkal - nem csak az adózó lakosságra, annak birtokaira, hanem az uradalmi területekre is vonatkoznak. A püspöki és káptalani falvakba az első telepesek a török pusztítás után már a 17. század végétől beköltöztek. A bevándorlás észak és dél felől egyaránt megindult. A hegyháti falvakba északi irányból katolikus magyar lakosság költözött (Husztót, Egyházbér, Bodolya, Felsőegerszeg), míg a délről jövők (Kökény, Szalánta, Németi, Pogány új lakói) sokácok, bunyevácok, bosnyákok voltak. Magyar lakosság élt a Dráva mentén, az Ormányságban is, akik viszont 1 Pécs Káptalani Levéltár (a továbbiakban PKL) GT 147. (I. sz. melléklet). 2 Rúzsás L.: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 171 l-l 848. Budapest. Akadémiai K. 1964. 55. p. 3 Dóka K.: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Budapest. Magyar Országos Levéltár. 1992. (Levéltári Módszertani Füzetek 15.) 99-100. p. 4 Az esztergomi érseki tartomány térképeinek katalógusa 6. A Pécsi Egyházmegye térképei. Összeállította: Dóka K. Budapest. Új Magyar Központi Levéltár, 1991. (Magyarországi egyházi levéltárak térképei IX.)