Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - KISS MÁRIA MAGDOLNA: A bellyei uradalom Mária Terézia korában

A többi 4 faluban az uradalmi elöljáróság rendelete, vagy „usus" (szokás) szabta meg a terheket. Sem a szerződött, sem a gyakorlat szerint szolgáló falvak között nem volt különbség robotolás tekintetében, mert a jobbágy 8, a zsellér 4 napot dolgozott. Az egyezmény csupán abban jelentett könnyítést, hogy az árendát egy összegben fizethették, amiből 1766 előtt egy-egy családfőre átlagosan 5-6 forint jutott, valamint a robotnapok kötelező számát írásban rögzítették.

18 Elképzelhető, hogy azok a magyar helységek, akik nem szerződtek az uradalommal, szintén summában fizették az árendát, mert megemlítik, hogy Mitterpacher, illetve Adamovics elöljáró urak idejétől, az 1730-as évektől fizetik az árendát fejenként a vagyonuk arányában. A szerbek mind egyezmény szerint szolgáltak, a robotkötelezettségük ugyanaz volt, mint a magyaroknak, az árendát is egy összegben fizették, amiből egy házra valamivel kevesebb, 3-5 forint jutott; Hercegszőlős, Lippó, Pélmonostor, amelyek Mitterpacherral és Lenczzel egyezkedtek, fejenként fizették az árendát. A horvátok, kivéve Kiskőszeg jövevényeit, szintén kötöttek szerződést. Ezeket az egyezményeket azonban két csoportra lehet osztani: a nagy létszámú településekkel, 31-55 fős lakosúakkal nem egyezett meg az uradalom a robotnapokban, a munkát meghatározatlan számban kérte; a 20-30 fős helységektől viszont csak évi 8, illetve 4 nap robotot követelt. A horvátok betelepítése ekkor még javában folyt, nyilván ez a megkülönböztetés arra szolgált, hogy a gyérebben lakott helyek is benépesüljenek. Az árendát mindenhol summában kérték, ami egy-egy háznak 3-6 forintos megterhelést jelentett. A németek szintén megegyeztek az uradalommal a villányiak és a pélmonostoriak kivételével. Ezek a szerződések főleg a 17. század közepe táján születtek, a robotot 8 és 4 napban határozták meg, de az árendát fejenként fizették egyformán (a minimális) 3 forint összegben. Baranyaszentistván 1755-ben egyezett meg Hals elöljáróval, aki fejenként 3 forint árendát követelt tőlük, de a robotnapok számát már nem határozta meg. A német falvak körében szerepel egy település, amelynek helyzete eltért a többitől. Jenőfalvát, ahogy a kilenc kérdésből kiderül, zsellérfaluként telepítette az uradalom, amely az első ilyen jellegű helységnek tekinthető a Duna-Dráva közén.

19 A négy nemzetiséggel való bizonyos fokig eltérő bánásmód az uradalom részéről abban is megnyilvánult, hogy a contractusok eltérően szabályozták jogaikat. A magyarok, a szerbek és a horvátok örökös jobbágyok voltak, két német település pedig szabad költözési joggal rendelkezett. 1766-ra az addig megkötött szerződések 1-2 község kivételével már érvénytelenné váltak. 1737 táján Hercegmárok és Dályok egyezményét visszavonta az akkortájt hivatalba lépő Mitterpacher János elöljáró úr, a többi faluban pedig megszüntette az árendafizetés addigi gyakorlatát, vagy fejenként kérte, vagy az új lakosokkal az addigi összegen felül még 3-3 forint fizetésében állapodott meg. 1750-től figyelhetünk meg újabb változást, amikor Hals Márton lett a bellyei 18 Az egy családfőre jutó árenda számításánál a BML Conscriptiones Domesticae et Regnicolares 1721. év adatait is használom. Lásd még a Mellékletet e tanulmányban. 19 Lásd erről bővebben: Kiss, 1988. és Ttmár, 1989.