Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - NAGY PÁL: Armenizmus: Örmény identitás és kulturálisideológia a XIX. század végén Erdélyben

Elkülönülés és beilleszkedés mozgásirányaiban a XIX. század elejétől következtek be újabb változások. Az örmények sorsa akkor fordult méginkább az elmagyarosodás irányába. Szamosújváron pl. 1801-től kezdték örmény helyett magyar nyelven vezetni a magisztrátus és az örmény kereskedők „testvérisége" (Jechpairutium) jegyzőkönyveit. Nem kapcsolódtak nemzeti politikai irányvonalakhoz, ami logikusan következett szórvány jellegükből, ám később a dualizmus korában az örmény értelmiség előszeretettel feledkezett meg erről. Mentalitásuk egy politikailag csak magyarként definiálható fiktív nemzeti tudat felé fejlődött, melyben a kiváltságosság öntudatát a világtörténelmi kivételesség és a magyar történelemben játszott kiemelkedő szerep gondolata váltotta fel. A beolvadás módjában és ütemében az örmény települések, valamint a társadalmifoglalkozási csoportok között jelentős különbségek voltak. A XVIII. században a gazdasági prosperitás serkentette az elköltözést, a XIX. század első felében pedig éppen fordított a helyzet. A szattyánkészítés visszaesett, a csizmát kiszorította a cipő, a marhakereskedelem csökkent, Erzsébetváros elveszítette kereskedő jellegét, Szamosújvár gazdasági élete stagnált.

10 Ez újabb szétrajzáshoz vezetett, a leggazdagabbak a jobbmódú birtokos nemességbe és az arisztokráciába akartak emelkedni. Erzsébetvárosban és Szamosújváron a szabad királyi városi jogállás sem tudta már helyben tartani az elitet, melyet a konjunktúra és dekonjunktúra periódusok ciklikus váltakozásához való alkalmazkodás gazdasági logikája mindinkább arra ösztönzött, hogy elhagyja ezeket a városokat. Az asszimiláció mégis Erzsébetvárosban és Szamosújváron volt a leglassúbb, mert az itteni örmények kompakt közösséget alkottak, ami csak később, az erőteljesebbé váló modernizáció hatására bomlott meg. E két szabad királyi városban voltak legfejlettebbek az örmények korporativ intézményei is. Gyergyószentmiklőson más volt a helyzet. 1794-ben nem sikerült megszerezni a szabad királyi városi státuszt,

11 de az igazságszolgáltatási jogosítványokkal felruházott Forum Mercantile

12 létrehozása növelte az örmény közösség autonómiáját, s ez közvetett módon lassította a beolvadást. A tímárok és kalmárok Congregatiójából felépülő Örmény Communitas-hoz való tartozás tudata jótékonyan hatott örmény sajátosságaik megőrzésében is, ám ekkor már nem kompenzálhatta kellően az asszimilálódási folyamatot, amely itt korábban kezdődött, mint Szamosújváron és Erzsébetvárosban. A leggazdagabbak innen elköltöztek, s a Gyergyószentmiklós társadalmában amúgy is kisebbségben levő örmények a XIX. század közepére csaknem teljesen elmagyarosodtak. Még gyorsabb volt az asszimiláció a másodlagos településű örmények körében, akik nem rendelkeztek saját örmény-katolikus plébániával. Az örmény nyelvet és szokásokat leginkább az erzsébetvárosi és szamosújvári iparos rétegek őrizték, akik viszonylag kevesebbet mozogtak, üzletkörük kisebb volt, anyagi boldogulásukhoz és presztízsigényeik kielégítéséhez megfelelt a helyi piac és a helyi társadalom. Az ő viselkedésük és hagyományőrzésük lelkesítette Charamian Rafael, madrasi születésű örményt arra, hogy 15 000 rhénes forintot ajánljon fel egy róla 10 Miskolczy, 1986. 1246. p. 11 Trócsányi, 1986. ih. 12 A gyergyószentmiklósi örmények közigazgatási és igazságszolgáltatási intézményeit részletesen bemutatja Tarisznyás, 1982. 218-219. p.