Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - MÁRFI ATTILA: Színjátszás az abszolutizmus kori Pécsen

A társulat repertoárja pedig már a magasabb művészi színvonal jegyében lett összeállítva. A szezonynyitő előadást például a Bánk bánnal kezdték, s a folytatásban is sok sikerdarabot vittek színre. így sokat játszották a kor divatos műveit, mint a Liliomfit, a Pölöskei nótáriust és a Cigány és a csikós c. népszínműveket.

63 De klasszikusok is szerepeltek a társulat színlapjain. Többek közt Schiller halhatatlan nagy műve, a Haramiák és William Shakespeare-től a III. Richard és a Makrancos hölgy. A társulat ünnepelt tagja, Udvarhelyi Miklós itt, a pécsi színpadon ünnepelte 50 éves színi pályájának jubileumát az Aranylakodalom c, népszínműben.

64 Molnár György a nagyon sikeres évad után a nyári idényt is elnyerte a városatyáktól. A Molnár-féle színtársulatnál azért is kellett ennyit elidőznünk, mert ez a társulat volt az, amelyik végleg bebizonyította a pécsieknek, hogy a magyar színművészet immáron teljesen egyenrangúvá vált a német színészettel sőt túl is haladta azt. Olyan színvonalú produkciókat tudtak a pécsi színpadon megjeleníteni, ami bizonyította a magyar színjátszás térfoglalásának törvényszerűségét. Bár meg kell említeni, hogy ezekben a politikailag is konszolidált években, egészen a kiegyezésig a német színjátszást is kiváló erők képviselték. 1858-ban végleg leáldozott Mathias Wagner csillaga a pécsi színpadon. Helyét kiválóan szervezett színtársulatok foglalták el. Mindjárt közvetlenül utána Wencel Ritter von Steinberg, nemesi származású direktor nyerte el a téli idényt.

65 Az igazgató a délvidéket látogatta végig német színészeivel. Ideérkezése előtt Baján, Varasdon és Eszéken töltött el hosszabb időt. Itteni működését mindjárt egy nemesi célú gesztussal kezdte, s ezzel sikerült is elnyernie a magyar publikum rokonszenvét is. Az igazgató 1859 novemberében a Magyar Tudományos Akadémia által meghirdeteti À^/z m czy-alapítvány javára adott jótékony előadást.

66 A német társulat minden zökkenő nélkül játszotta végig a virágvasárnapig kiírt szezont. A társulat ezután újból a délebbre fekvő városokban tett vándorutat, de két év múlva ismét ide vetette a jószerencse, s meg is kapta a téli szezont. Egyébként ezt Steinberg után egyetlen német társulatnak sem sikerült megszereznie. De sikeres évadokat mondhatott magának Stefan Reszler és Adolf Kiesztler is, akik szintén kétszer tudták elnyerni a szereplési jogot. Egyébként az utóbbi német direktor volt az, aki utoljára kapta meg a téli évadot. Az őt követő német színészek már csak a tavaszi és nyári idényben bérelhették ki a teátrumot, illetve éppen Kiesztler volt az, aki 1867 telén játékjogot kapott, de truppjával nem a színházban, hanem a „Fehér Hattyú" teremben játszotta végig az évadot. A magyar társulatok Molnár György emlékezetes vendégszereplése óta egymást váltogatva próbáltak szerencsét, de a Molnár-fé\e társulat sikerszériáját egyikük sem tudta megismételni. (Budai József, Dragoss Károly és Szuper Károly színigazgatók vándortársulatai fémjelezték ezt a pár esztendőt.)

67 1863-ban aztán újabb korszaka kezdődött el Pécs színjátszásának, ami elsősorban a magyar társulatok töretlen fejlődését eredményezte. 1863. május 18-án 63 Márfi, 1993. 66.; Váradi, 1911. 420. 64 JPM Várostörténeti Osztály P. 73. 113. (Plakát) 65 BML pt. ir. 7136/1859.; 7414/1859. 66 Márfi, 1993. 67. pm. ein. ir. 9/1860. 67 BML Pvt. ir. 748/1867.