Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - T. MÉREY KLÁRA: A Dunántúl népei a reformkorban

önkényesen bánnak az italmérésekbe betérőkkel olyannyira, mintha az ország törvényeit ott nem is kellene betartani! Az általuk készített rossz bort árusítják és még azt is meghamisítják, a maguk hasznára. A hadmérnököt annyira elfogja az indulat, hogy a németek kedves ételeit már nem is említi. S miként ír róluk Csaplovics, aki a hazai németségnek inkább a felvidéki rétegét ismerte közvetlenül, a városlakókat. A németség számát mintegy félmillióra becsülte az országban (a szlávokét négymillióra tette!). Eredetük szerint megkülönböztette a szászokat, svábokat, frankokat, elzásziakat, türingiaiakat, tiroliakat és ausztriaiakat, de még hozzáteszi: „Isten tudja, honnan gyűltek mind össze!" Ezt igazolja számtalan nyelvi dialektusuk is. Nyelvi szempontból sehol sincsenek „tisztán" - írja, vagyis kevert nyelvjárásokat beszélnek. S hasonlóképpen kevert a vallásuk is: találunk közöttük katolikusokat és protestánsokat egyaránt. S mit mond a kívülálló, az idegen, Miss Pardee meglátása szerint a németek - bármennyire is keveredtek a magyarokai -, sértetlenül megőrizték nemzeti jellegzetességeiket. Tartózkodóak, fegyelmezettek, magatartásuk megfelelő („würdig"). A büszke magyar - írja a szerző - lenézi a szlávot. „a tót nem ember" - mondja, a német pedig a magyart nevezi betyárnak vagy istállóimnak. Régebben a nemzetiségek közti ellentét mélyebb volt, több faluban a magyar, a német és a szláv nem is érintkezett egymással. Most már csillapodott az ellentét. Miss Pardoe szerint Magyarország egy kis Bábel. Az arisztokrácia magyar, s a parasztok - írja - magyarok, szlovákok, horvátok (illyrnek írja őket), csehek, románok, görögök, németek, rutének, franciák és olaszok. A paraszt szót itt inkább az alattvaló szóval kellene helyettesíteni. Szerinte az ipar, a kereskedelem és a művészet a németek kezében van, a magyar inkább katonanép.

11 Miss Pardoe kissé sommásan foglalkozik a „melléknépekkel", de nézzük meg, miként ír róluk a hadmérnök? Az ún. melléknépek (Nebenvolk) közt elsőként a görögöket tárgyalja, akik szerinte ügyes kereskedők, de rafinált uzsorások. A kereskedelem számukra a legfontosabb és embertársaik költségén élnek. Megvetik a földművelést és a katonaságot, nyoma sincs bennük a hajdani macedón vitézségnek. Hasonlóak hozzájuk a „zinzarok", akik nagyrészt kalmárok; a görögök szokásai és erkölcsei uralkodnak körükben. Viseletükben a görögök és a zsidók ruházatát hordják. Melléknépként említi az olaszokat is, akikről csak annyit ír, hogy kevesen vannak, kalmárok és szalámikereskedők. A franciák nagy része emigráns, akik a magyar nemeseknél élnek mint nevelők és nevelőnők. Csaplovics munkájában csupán megemlíti a görögöket Neo Graeci néven, akiket macedoniaknak is nevez. A czinczárokat Csaplovics macedóniai oláhoknak, vagyis románoknak tartja. A franciák néhány helységben széjjelszórva élnek, - írja -, akárcsak az olaszok. Ez utóbbiakról azonban hosszabban ír. Fűszerekkel és képekkel keres11 Uo. I. köt. XVI. fejezet.