Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - SZILI ERIKA: A magyar ex libris évszázadai

zást találunk rajtuk, megismerhetjük belőle a könyvgyűjtő foglalkozását, érdeklődését, beállítottságát. Ezeket a könyvjegyeket nem korlátozták a címertan kötöttségei sem, az alkotó fantáziája, művészi irányultsága szabad teret kapott. A címerhasználat tehát lassanként háttérbe szorult. A 19. század első felében a könyvművészet hanyatlásával párhuzamosan az ex librisek használata is feledésbe merült. A régi szokást csak néhány könyvgyűjtő őrizte meg. Toldy Ferenc, Sándor István és Apponyi Sándor lapjait kivéve az 1800-as évek termése nem képvisel magas színvonalat. Sok tipografikus ex libris készült, és ekkor terjedt el a gumibélyegzők használata is. A szecesszió kora újra felfedezi ezt a kisgrafikai műfajt, a 20. század ex librisei azonban már nem sok szállal kötődnek a régi alkotásokhoz. Az ex librisek klasszikus kora tehát az 1700-as évek végével lezárult. A magyar ex libris történetének első felét áttekintő dolgozatomat a 18. századdal, a könyvgyűjtés aranykorával zártam le. Érdemes lenne a kutatást a későbbi évekre is kiterjesztem, különösen a 19. század végétől a 20. század első feléig tartó időszak vizsgálata hozhat látványos eredményt, mert ekkor nagy népszerűségnek örvendett a könyvjegy. Igaz ugyan, hogy a gyűjtés létrejöttével már nem töltötték be eredeti funkciójukat, szerepük azonban a grafikai kultúra terjesztésében nagyon fontos volt. A gyűjtésnek köszönhető a szakirodalom és a szaksajtó létrejötte is, a történeti értékű lapok tulajdonosai ugyanis az ex librisek történetének lelkes kutatóivá váltak, felfedezéseikről pedig a gyűjtőklubok lapjai adtak hírt. A gyűjtés különböző területei és a gyűjtőket tömörítő szervezetek története is érdekes kutatási téma lehet. Napjainkban ismét mostoha helyzetben van az ex libris. A gyűjtés csak egy szűk csoportot érint, a kívülállók többsége pedig még azt sem sejti, hogy mit takar az ex libris fogalma. Nagyon fontos lenne újra bevinni a köztudatba, ismét elterjesztem az ex libris használatát. Úgy érzem, erre akkor lenne esély, ha az általános iskolai rajzoktatás kereteibe valamiképpen be lehetne illeszteni, ha a gyerekek ezt megismerve maguk is készítenének ex librist akár az iskolai könyvtár köteteibe, akár emlékexlibrisként a jutalomkönyvekbe. Ha ezek a tervek megvalósulhatnának, akkor nem nőne fel egy újabb korosztály anélkül, hogy ne ismerné ezt a szép és érdekes grafikai műfajt. Összegzés IRODALOM Arady, 1960 Borsa, 1967 Csatkai, 1938 Galambos, 1968 Galambos, 1971 Arady K.: Szelepcsényi György egy ismeretlen munkája.' Művészettörténeti Értesítő. 1960. 3. 229. Borsa G.: Mikor és hol készült a bártfai ex libris. Kisgrafikai Értesítő 1967. máj. 381. Csatkai £.: A soproni ex libris története. Sopron 1938. Galambos F: Az ex libris. Új írás 1968. 1. sz. mell. Galambos F: Dürer az ex libris művész. Kisgrafikai Értesítő 1971. ápr. 770.