Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - SZILI ERIKA: A magyar ex libris évszázadai

motivációja a könyvtolvajok elleni védekezés. Úgy vélik, hogy a tulajdonos képmásának megpillantása felébreszti a tolvaj lelkiismeretét, és elrettenti a lopástól. Véleményem szerint inkább arról lehet szó, hogy az ex libris segít abban, hogy kinek kell visszajuttatni a könyvet. A 17. században a könyvkultúra és az ex librisek terén egyaránt hanyatlás figyelhető meg. A reneszánszot felváltó barokk stílus nehézkesebb annál, semhogy a kisméretű lapokon művészi szinten alkalmazni lehetne. Az előállítás technikája is megváltozik: a fametszet helyét a rézmetszet veszi át. Ekkor jelennek meg a sematikus ábrázolású ún. univerzál-exlibrisek, amelyeket nem láttak el szöveggel, üres kereteibe bárki beírhatta nevét és a neki tetsző jelmondatot. Az ilyen ex librisekből hiányzik az a többlet, amit a lap tulajdonosáról elárulhatna. A 18. század a bibliográfia és a magánkönyvtárak fellendülésének kora volt Európa szerte. A könyvjegyek készíttetésének szokása ekkor terjedt el széles körben. Az egyházi és főúri könyvbarátok mellett egyre több világi intézmény és polgári könyvgyűjtő készíttetett lapot. Alássan terjedő rokokó stílus könnyed, légies bája új életre keltette az ex librist. A polgári réteg címere nem lévén mestersége jelvényeit, allegorikus képeket rajzoltatott a lapokra. Az első magyar ex librisek A reneszánsz kultúra elterjedése Magyarországon is kedvezően hatott a könyvművészetre. A 15. század legjelentősebb könyvgyűjteménye a Bibliotheca Corviniana volt, melynek kötetein megfigyelhetjük a már említett superexlibriseket, és a kötetek belső díszítményei közé rajzolt Mátyás címert is. Közismert, hogy a lapokat díszítő négyosztatú címer két nagy címerfestő akció alkalmával tömegesen és utólag került a kódexekre, és a kötetek is később kaptak superexlibrissel ellátott díszes kötést, ezért korai ex librisként is értelmezhetők. Az első magyar ex librisek a 16. század folyamán készültek. 1521-ben vagy 1522-ben készíthette Nürnbergben a hivatalos úton ott járt Werbőczi István országbíró számára Dürer fametsző műhelye az első magyar ex librist. Az elsők közé sorolják a csornai premontrei apátság 16. század első felében készült lapját. Ezen a kézzel színezett fametszeten kettős körben széles talpú és cifrázott szélű görögkereszt látható. Mivel a rendház és birtoka 1542-től közel kétszáz évig világi kézben volt, a lapnak előbb kellett készülnie. Semsey Andor, aki a magyar ex librisek szakértője, kétségbe vonta, hogy ezek a lapok a tulajdonos megjelölésére szolgáltak, ezért a legrégibb magyarországi ex librisnek nem ezeket, hanem Teilnkes János pozsonyi polgár ex librisét tekinti. Ez a lap Nürnbergben készülhetett, talán éppen Dürer tanítványának, az egyik Bénámnak a műve, vagy pedig a hasonló technikájú német műhelyek egyikéből került ki. A fametszetes, rendkívül gondosan metszett lapon a „Hans Teilnkes von Presburg" felirat olvasható. Tulajdonosa egy ismeretlen pozsonyi polgár, akinek nevét a magyarul nem tudó metsző elhibázhatta, eredetije Telinkes vagy Telekesi lehetett. Az elírás megerősíti azt a feltételezést, hogy készítője nem magyar anyanyelvű volt. A kör alakú fametszeten koszorúban elhelyezett címert látunk. A pajzsban stilizált kétfejű oroszlán szerepel, a sisakdísz pedig agancsos férfitörzs. A