Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - TÓTH ISTVÁN: Egy pannóniai matrónáról (Apuleia Paula sírköve a Janus Pannonius Múzeumban)

MŰHELY TÓTH ISTVÁN EGY PANNÓNIAI MATRÓNÁRÓL Apuleia Paula sírköve a Janus Pannonius Múzeumban A pécsi Janus Pannonius Múzeum régészeti gyűjteménye őriz egy fehér stájer márványból készült családi sírkövet,

1 amelynek lelőhelye tisztázatlan.

2 A kőemlék, bár az irodalom több ízben is említi, lényegében véve mindmáig közöletlen, a Die römischen Inschriften Ungarns eddig megjelent kötetei is mellőzték kiadását.

3 Kőfaragói stílusát tekintve már Erdélyi Gizella és Mócsy András

4 is megállapította, hogy az nyugat-pannóniai kapcsolatokat mutat; közelebbről: a síremlék a Zala megyéből ismert római sírkövek egy zárt csoportjával hozható közvetlen művészettörténeti, motivikai összefüggésbe. A kő lelőhelyére nézve Mócsy András a következő adatokat közli: 1. „Nagy Tibor szóbeli közlése szerint a pécsi múzeum régi leltárkönyvében a kő lelőhely Zalalövő. " 2. „A Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárában Radnóti Aladár kézírásával egy cédula található, amely szerint... Zalaszentgrótról való." 3. Németh József Zala. megyei múzeumigazgató továbbította „Major Lajos szóbeli közlését, aki szerint a századforduló táján Zalalövőn egy római kőemléket találtak, amelyet aztán Pécsre a Frühweiss szőlőbe szállítottak". 4. Fülep Ferenc szerint a kő „eredetéről a pécsi múzeum nyilvántartása semmit sem tud".

5 E négy adat közül egyedül a második tartalmaz ellenőrizhető információt. A Németh József továbbította információ ugyanis semmilyen konkrét kapcsolatban sem áll egyetlen közelebbről meghatározható kőemlékkel sem. Nagy Tibor és Fülep Ferenc adata pedig egyszerűen téves. A Janus Pannonius Múzeum leltárkönyvében ugyanis, ahová 1939-ben vezették be a most tárgyalt római sírkövet, a kő lelőhelyeként - ceruzával bejegyezve - Zalaszentgrót 1 Leltári száma: 1226. Méretei: Magasság 170, szélesség 79, vastagság 14, betűmagasság 6-^1,5 cm 2 Fülep 1963. 28 skk. a sírkövet még mint sopianaei darabot tárgyalja, ugyanígy: Bandi G.-Burger A.-Fülep F.—Kiss A.: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973. 34. - Erdélyi 1974. 50 sk. nem említ lelőhelyet. Mócsy 1975. és 1976. a kő Zala megyei származása mellett érvel: , Jla a továbbiakban Apuleia Paula kövének Zala megyei, esetleg zalalövői eredete bebizonyosodna, akkor a felsorolt stájermárvány sírkövek zárt csoportja egy olyan újabb emlékkel gyarapodna, amely a mondottakkal nincs ellentétben." 3 Az előző jegyzetben idézett munkákkal ellentétben nem tekintette a követ sopianaei eredetűnek Fülep F.-Sz. Burger A.: Pécs római kori kőemlékei. Dunántúli Dolgozatok 7. Pécs 1974.; ill, a RIU 2., Zala megyét tárgyaló és 4., Baranya megye anyagát közlő kötete egyaránt mellőzte közzétételét. 4 Erdélyi 1974. 51., Mócsy 1976. 29, ill, 1975. 163. 5 Mócsy 1975. 163. és 1976. 29.