Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - HUDI JÓZSEF: A nemesi községek szervezete a XVIII-XIX. században

A Veszprém megyei nemesi községek szervezete (1814-1848) 1. sz. táblázat A községi elöljáróság összetétele népesebb helységben kis településen 1 bíró 1 bíró 1 perceptor 2 elöljáró 1 nótárius 1 vagy több kisbíró (esküdt) 6. 12 vagy több tagú tanács Már korábban kimutattuk, hogy a nemesi községek egy részében nem jelentett változást a megyei rendszabás, hiszen azokban az általánosan előírt községi önkormányzatnál fejlettebb szervezetet találunk. „Jő rendtartásra" ekkor elsősorban a csekély népességű, rossz termőhelyi adottságú, kis határú településeknek volt szüksége, amelyeknek mindennapjai a terjeszkedő nagybirtokkal folytatott küzdelemben teltek. Testületi szervek A nemesi (curialista) községekben - ellentétben a mezővárosokban vagy a nagybirtokon élő nemesekkel - nem érvényesült a földesúri befolyás. A nemesi communitas mint jogi személy önkormányzati (testületi és egyedi) szervei útján gyakorolta földesúri jogait. A közösség tagjai mint országos nemesek személyükben szabadok voltak, politikai jogaikat a megyegyűlésen személyesen, az országgyűlésen választott képviselőik révén gyakorolhatták. Rendes állami adőt nem fizettek, csupán az országgyűlés által megajánlott hadisegélyhez (subsidium), koronázási költséghez és az országgyűlési követek költségeihez járultak hozzá. Rendi statusuk csak jogilag feltételezte az adómentességet: a gyakorlatban a „kisnemesek" hozzájárultak a megyei házipénztár terheihez, fizették az egyházi adói (dézsmát), gondoskodtak a lelkész és tanító eltartásáról, földjeinek megműveléséről. Ki kellett venni részüket a katonatartáshói, közcélú fuvarozásokból, a közmunkákból (pl. a községen átmenő utak, ludak karbantartása, javítása). Ezenkívül - állami adómentességük ellentételezéseként - háború esetén, ha a nemesi felkelést meghirdették, katonáskodniuk is kellett. A „vérrel adózás" kötelezettségének teljesítése alól is találtak kibúvót: maguk helyett másokat (nincstelen kisnemesi vagy szolgát) állítottak katonának. Ajánlkozó bőven akadt, hiszen a nemesi községekbe oly nagy számban költöztek be parasztok a XVIII-XIX. században, hogy a nemesek a reformkor végére a legtöbb faluban kisebbségbe szorultak. A kiváltságos kisebbség uralmát biztosító önkormányzat három funkciót látott el: 1. a törvények, királyi rendeletek, vármegyei statútumok figyelembevételével igazgatta a községet, s eközben maga is helyi érvényű törvényeket hozott; 2. megszervezte a békés termelómunkát, összhangba hozta az egyéni és közös gazdálkodást; 3. első fokon bíráskodott a kisebb bünteti) ügyekben s a polgári peres ügyekben.