Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

SZEMLE - FÖLDVÁRI SÁNDOR: Hodinka Antal életműve

nyújtó vállalkozás megbirkózott a kötetet kívánó téma előadásba tömörítésével; rá is jellemző, amit szerzője Hodinkáról állít: „...végigkíséri az objektivitásra, a tárgyilagosságra való törekvés. Csak annyit állít, amit bizonyítani tud; ismerteti és ütközteti a szembenálló véleményeket." Cselényi István Gábor: Hodinka Antal és a Magyar Görög Katolikus Egyház a personaliahoz sorolhatőan főként a vallásos történésznek a különböző görög katolikus szervezetekben kifejtett tevékenységét ismerteti. Hozzá kapcsolódóan Soós Kálmán: Hodinka Antal levelezése a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyével figyelemre méltó kutatástörténeti adataival az egyházmegye akkori szellemi állapotának megrajzolásához is fontos hozzájárulás. Opera. Armósné Kiss Alice: A huszti görög katolikus egyházra vonatkozó iratmásolatok Hodinka Antal hagyatékában a bevezetőben említett Hodinka-hagyaték, Hodinka Román levelei Thallóczy Lajoshoz pedig (Udvari István filológiai szöveggondozásában közreadva) az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárának jelzett anyagát mutatja be. Font Márta A korai magyar-szláv kapcsolatok Hodinka Antal értelmezésében a tudomány mai álláspontján értékel, szerencsésen elkerülve a kötet némely írására itt-ott jellemző elfogult méltatást. Fonalka Mária: A Halicsi évkönyv kiadatlan fejezetei Hodinka Antal: Az. orosz évkönyvek magyar vonatkozásai című munkájában, illetve Király Péter: Hodinka Antal és a magyar honfoglalás szláv forrásai külön figyelmet érdemel. A szakmai köztudatban talán a legjobban ismert Hodinkának Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai c. munkája, hiszen a történészeken kívül a szlavisták körében is egyetemi tananyagként forgatott mű. Fonalka filológiai elemzése korrigálja Hodinka fordítási következetlenségeit, így az ,oukrainou' jelentése 1213-ban ,az egész környéket', s nem ,Ukrajnát', amely erős anakronizmus. Abban is egyetérthetünk Fonalkával, hogy a magyar vonatkozások közé Hodinka által elhanyagolt momentumok is tartoztak volna; így Dánielnek Kondrattal szövetséges hadjárata, vagy Halics 1235-ös visszavétele a magyaroktól, történelmünk forrása. Fonalka jól érzékeli, Hodinkát talán a magyarokra rossz fényt vető krónikaírói hangnem, illetve az események ilyetén jellege befolyásolhatta. (Utalunk a Hodinka személyiségével foglalkozó előadások kapcsán tett észrevételeinkre.) Király Péter két előadással képviselteti magát; az említett, Fonalka témáját is tovább vivő tanulmánya foglalkozik a Pauler Gyula szerkesztésében megjelent A magyar honfoglalás kútfői (1900) által közreadott anyagokkal, illetve olyan forrásokat vizsgál, amelyeket a Jagic-Thallóczy-Hodinka szerzőhármas nem vett fel. Az előbbiek közé a Konstantin- és Metód-legenda, az Elbeszélés a bolgár háborúból, valamint a Nestor-krónika tartoznak, az utóbbiak pedig az Elbeszélés a latinokról, a Naum-életírás, s A Bulgáriában vértanúságot... kezdetű forrás. Király korábbi, ismert kutatásait összegzi, s az igen korrekt Hodinka-értékelésen messze túllépve, történetírásunkat újabb szláv források kutatásával gazdagítja. Véleményünk szerint a kötet legtöbbet