Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - NAGY IMRE GÁBOR: A névmagyarosítások történetéhez

tükrözi a miniszter válasza: „...a tekintetben, hogy a vasúti alkalmazottak alattvalóikat felhívják arra, hogy neveiket magyarosítsák, semmiféle rendelet nem létezik... Ezzel azonban, nem akarom kétségbe vonni azt, hogy igenis lehetnek oly felhívások, amelyek az alattvalókat neveik magyarosítására szólítják fel... csakhogy az ilyen felhívásoknak abszolúte semmi hivatalos színezetük nincsen, az tisztán és kizárólag társadalmi úton mozog..." (KEMÉNY 1956. 655-658). Bánffy Dezső mint miniszterelnök azonban maga sem propagálta nyíltan a névmagyarosítást. Pl. Telkes Simon „Hogy magyarosítsuk a vezetékneveket" c. műve több példányát a közigazgatási út mellőzésével, közvetlenül a főispánoknak küldte meg. Levelében hangsúlyozta: „...nemzeti szempontból igen kívánatosnak tartom, hogy minél több magyarnak legyen a neve is magyar... Az ügy természete ugyan semminemű hatósági kényszer alkalmazását nem engedi meg s a kezdeményezés és az agitálás e téren nagyrészt a társadalomnak van fenntartva, azonban a kormány és a közhatóságok sem zárkózhatnak el ezen hazafias ügy elől, sőt hazafias kötelességük azt minden erejökkel támogatni... felkérem, hogy a névmagyarosítást a kormányzata alatt álló törvényhatóságban bizalmasan és nem hivatalos úton a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni 12 és tapintatosan elősegíteni szíveskedjék." Bánffy Dezső utasította a főispánokat még arra is, hogy a hatóságok idegen nevű elöljáróit, a társadalom előkelőségeit bírják rá a példamutatásra. További kutatásra vár még, hogy az egyes törvényhatóságokban milyen intézkedés történt, ill. történt-e intézkedés a fenti miniszterelnöki leiratra. Úgy tűnik, hogy a megyei, városi és községi tisztviselők nem igazán siettek a példamutató névmagyarosítással. A polgármesterek közül a váci

13 és a budapesti magyarosította meg a nevét (TELKES 1906. 96-97), Baranya vármegyében maga az alispán, Trixler Károly Tormaira, dr. Mendl Lajos tiszti főorvos Mendére, Lechner Győző és Weidinger Jenő aljegyzők Lehelre és Vadnaira, Denk Lajos alszámvevő Doroszlaira.

14 A községi tisztviselők közül mindössze a Pécsváradi járás 5-6 jegyzője határozta el a névmagyarosítást.

15 A szomszédos Somogy megyében vi1 ék szont széleskörű névmagyarosítási kampányt indítottak a főszolgabírák. A névmagyarosítás terjesztése a társadalom feladata - hangsúlyozták unos-untalan a dualizmusban a névmagyarosítást szorgalmazók. „Sajnos pedig, mint már jeleztük, a magyar társadalom ezen mozgalmat nemcsak nem támogatja, de sok esetben kicsinyli" - állapítja meg szomorúan Bánffy Dezső (BÁNFFY 1903. 50). Mégis kik voltak hát akkor a névmagyarosítás terjesztői, propagálói? 1881 óta mindig létezett egy budapesti egyesület, amelynek a névmagyarosítás volt a fő célja. Ezen kívül vidéken is akadt egyegy személy, aki a névmagyarosítás terjesztésével kívánt kitűnni és „érdemeket" szerezni magának. Az egyesületek közül a Telkes Simon vezette Központi Névmagyarosító Társaság a legismertebb. Telkes Simon szerkesztette az „Utasítás a névmagyarosításhoz" c.