Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - NAGY IMRE GÁBOR: A névmagyarosítások történetéhez

A névmagyarosítás olyan összetett folyamat, amely a hatalom, társadalom, sajtó, nemzetiségek stb. szempontjából egyaránt vizsgálható. Vizsgálható ezenkívül statisztikai, névtani és egyéb szempontból is. A sokféle szempont érvényesítése azonban már csak a terjedelmi kötöttségek miatt sem lehetséges. A névmagyarosítási mozgalom 1881-ben nem a hatalom, a kormány javaslatára, hanem magánkezdeményezésből indult el. A mozgalom elindítója és mozgatója Telkes Simon volt. Telkes Simon szegedi zsidó családból származott. Idegen hangzásúnak vélt „Rubin" vezetéknevét maga is 1881-ben változtatta meg. 1867-től a statisztikai hivatalban, majd 1887-től a Kereskedelemügyi Minisztériumban dolgozott. Neves gazdasági szakíró és statisztikus volt. Munkásságáért 1907-ben magyar nemességet kapott (SZINNYEI 1914. 1-3). Telkes Simon 1881-ben alapította meg a Központi Névmagyarosító Társaságot Budapesten, amelynek fennállásáig annak elnökeként tevékenykedett. A társaság a magyarországi zsidók és nemzetiségek névmagyarosítását tűzte ki célul. Elhatározta, hogy a névmagyarosítás érdekében társadalmi mozgalmat indít, és vidéken is társaságokat, bizottságokat alakít, ill. alakítására hív fel. A hatóságoknál, a kormánynál és a törvényhozásnál minden szükséges és lehetséges lépést megtesz. A névmagyarosítás eszméjét a sajtóban is propagálja. Az egyes egyéni névmagyarosításoknál ingyenes felvilágosítást és segítséget nyújt (TELKES 1906. 67-73). A Központi Névmagyarosító Társaság működését névmagyarosításra buzdító körlevelek szétküldésével kezdte meg. Felhívással fordult az egyesületekhez, iparos és kereskedő körökhöz, különböző felekezetek lelkészeihez stb. A felekezetek közül egyedül a pesti izraelita hitközség ajánlotta fel, hogy a névmagyarosításhoz szükséges bizonyítványokat, kivonatokat a szegényeknek ingyen kiadja. Az egyesületek közül csak a budapesti Caritas egylet választmánya döntött úgy, hogy a névmagyarosítást tagjai között népszerűsíti (TELKES 1906. 76-77). Az egyesületekhez, felekezetekhez küldött felhívás gyakorlatilag nem talált visszhangra. Hasonlóképpen nem teljesült a Központi Névmagyarosító Társaságnak az az óhaja, hogy tömegesen alakuljanak vidéken is névmagyarosító társaságok és bizottságok. A budapestin kívül csak Nagykanizsán, Kolozsváron létesült névmagyarosító társaság, és Szabadkán, Szegeden, Balassagyarmaton, Miskolcon, Szekszárdon, Aradon, Irsán névmagyarosító bizottság (TELKES 1906. 77-78). Arra azonban nincs adat, hogy huzamosabb ideig működtek is volna. Névmagyarosító társaság alakításának gondolata Baranyában is felmerült. 1885ben javasolta a Mohács és Vidéke c. lap Német Lipótnak, a mohácsi kerület országgyűlési képviselőjének, aki ekkor magyarosította még Deutschról a nevét, hogy alakítson egy névmagyarosító egyletet. Német Lipót válaszában a névmagyarosítást mint célt helyeselte, egylet alakítását azonban nehézkessége miatt feleslegesnek ítélte.

1