Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - PANDULA ATTILA: A Habsburgok házi ordója: az Aranygyapjas Rend

V. Fülöp, II. Károly király valamennyi jogosultságának végrendelet szerinti örököse magának vindikálta az Aranygyapjas Rendet, sőt a kérdés rendezetlensége ellenére 1701-től kezdődően adományozta is az ordót. VI. Károly ugyancsak azon az állásponton volt, hogy ő a Rendre vonatkozó jogosítványok örököse, mivel a Rend alapítójának utóda. Felfogását azzal is alátámasztotta, hogy birtokában voltak olyan területek, melyek korábban a Burgundiai fejedelemséghez tartoztak. A későbbiekben Németalföldön és Flandriában is sikerült stabilizálnia helyzetét, és ez is elősegítette az Aranygyapjas Rendre vonatkozó igényei érvényesítését. Ő azonban hosszabb ideig nem adományozta a Rendet. 1712. január 8-án, amikor a majnai Frankfurtban német-római császárrá koronázták, mint az Aranygyapjas Rend főnöke és szuverénje esküt tett. Szuverénként rögtön feleskette a jelenlévő rendtagokat, a Rend tisztségviselőit. Ugyanekkor 21 új lovagot is nevezett ki. Ezzel végérvényesen osztrák és spanyol ágra szakadt a nagymúltú Rend. A későbbiekben is történtek kísérletek a Rend kizárólagos adományozásának megszerzésére, a Habsburg család férfiágon történő kihalását követően V Fülöp spanyol király tett kísérletet az Aranygyapjas Rend egyedüli adományozására. Ekkor az 1477-eshez hasonló helyzetben Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc lett - az előírásoknak megfelelően - az Aranygyapjas Rend osztrák ágának nagymestere. 1741-ben, a Frankfurtban tartott választókonventen Fülöp király protestált is e tárgyban, Mária Terézia viszont óvást emelt, s kijelentette, hogy a Rend szuverénsége egyedül férjét illeti meg. Mivel egyik fél sem engedett, megmaradt a Rend két ága. Az Aranygyapjas Rend vonatkozásában az osztrák örökösödési háború befejezésekor, 1748-ban sem tudtak megegyezni. V Fülöp utóda, VI. Ferdinánd felhagyott a Rend kizárólagos adományozására irányuló próbálkozásaival. A problémát későbbi nemzetközi szerződések már nem említik. Az Aranygyapjas Rend ezt követően már nem volt helyhez kötött intézmény.

10 Jelen tanulmányomban nem foglalkozom az Aranygyapjas Rend spanyol ágával, azt jegyzem meg, hogy mindössze egyetlen magyar lovagja volt. II. Rákóczi Ferenc (francia nyomásra) az elsők között, 1708-ban kapta meg a jeles ordót.

11 (Ennek jelvé12 nyével festette meg Mányoki Adám híres képén. ) A Habsburg-Lotharingiai-ház soha nem ismerte el az Aranygyapjas Rend ú.n. spanyol ágát, amelyet az ott uralkodó Bourbon dinasztia adományozott. A Rend két ágának vonatkozásában íratlan törvények érvényesültek. így ugyanaz a személy nem lehetett a Rend mindkét ágának lovagja. A másik birodalom alattvalóit nem tüntették ki a saját Aranygyapjas Rend jelvényével. Ez utóbbi tekintetében egyszer azonban majdnem kivétel történt. 1875-ben XII. Alfonz spanyol király önnön Aranygyapjas Rendjének lovagjává kívánta kinevezni gróf Andrássy Gyula osztrák-magyar külügyminisztert.