Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem lokalizációjához

mohácsi csatamezőre is „elküldött" 18. század-eleji történetírásunk. (Vö. BÉKEFI 1909. 51.) Evlia Cselebi világképébe igen jól beleillett a méreteiben csupán az általa is leírt (LEWIS 1981. 123-127) isztambuli Szülejmanije dzsámihoz hasonlítható pécsi „Szülejmán szultán dzsámi" medreszéje. Isztambulban jobbról és balról egyaránt 2-2 magas szinten oktató medresze, kollégium csatlakozott a dzsámi külső udvarához (Vö. DE CARBOGNANO 1794. 36-39; SZENTKIRÁLYI 1980. 124-127). A kérdés csupán az, hogy Pécsett melyik, az ő idejében a székesegyház körül még fennállt épületbe helyezi az „isteni Eflatun" (Platon) „tudományos főiskoláját". Minthogy (Katona Magda fordításában) - többesszámban - medreszékről olvashatunk, nem kizárt, hogy az isztambulihoz hasonlóan „háromhajós" templom tekintélyes méretű kápolnáival is számolnunk kell az azonosításnál. Probléma ugyanakkor: vajon e kápolnasorhoz kell-e számítanunk a székesegyház keleti toronypárjához északról, illetve délről csatlakozó épületeket. Mindenekellőtt a „középkori kápolna" déli meghosszabbításában állt Szatmári-féle épületszárnyra gondolunk, valamint a Sándor Mária által feltárt „egyetemépületre", kivált, ha ez is közvetlen összeköttetésben állt a szentéllyel. Könyvtár és iskola egyaránt helyet kaphatott mindkét „bővítményben". (Mint mondtuk, az sem kizárt, hogy a 15. század utolsó negyedében az altemplomban helyezték el a székesegyházi könyvtár anyagát.) Minthogy középkori egyetem helyének lokalizációjáról van szó, nyilvánvaló, hogy a most feltárt középkori épület az első számú gyanúsított. Feltéve persze, ha a török útleíró valóban a középkori egyetemről emlékezik meg művében, s nem a török előtti évtizedekben már minden bizonnyal schola maior fokozattal, egyfajta akadémiai fokozattal rendelkező káptalani-városi iskoláról. S hogy Istvánffy szóhasználatára is utaljunk: a 15-16. század fordulóján gimnáziumnak nevezik az antik irodalmi művekkel humanista szellemben foglalkozó, kiemelkedő városi, illetve káptalani-városi iskolákat (Vö. KLANICZAY 1974. 172-174. ld. még: 1. sz. jegyzetünk). Platón említése az iskolával kapcsolatban mindenképpen reneszánsz szellemiséget (s ehhez kapcsolódó építészeti stílust) sugall. S megjegyezzük, hogy a bizánci-görög (s talán latin) műveltség bizonyos szintjével nyilván rendelkező Evliának Istvánffy „gymnasiuma" (1622) és Dallos Miklós pécsi informátorának „academia"-ja egyaránt Platónt juttathatta eszébe. Mindezt figyelembe véve a Szatmári-féle (nagyobb részében bizonyára reneszánsz) épület is egyetem- (vagy legalább iskola-) gyanússá válik. Érdekes egyébként, hogy - mint már erre Klaniczay Tibor is felfigyelt - Evlia magyarországi könyveiben még két alkalommal történik említés, nem közvetlenül Platónról, hanem meglehet - a Mohács előtti félévszázad „platonistáiról": egy ízben a pécsi Merni pasa dzsámit említi, mely „ű platonistáktól maradt nagy templom volt" (a Ferencestemplomban feltárt reneszánsz maradványokat Sándor Mária is említi), s egy ízben Szatmári