Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem lokalizációjához

a székesegyház „egyéb helyei", feltehetőleg a kápolnák, kölessel és kétszersülttel voltak tele Evlia ittjártakor. - E. CS. 1985. 230; KATONA 1982. 29.) A szentélytől északra eső oldallal már foglalkoztunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban a déli oldalt sem, ahol egykor az a mintegy 40 méter hosszú - emeletes - épület állott, melyet az itt talált reneszánsz faragványok alapján Szatmári György püspök (1505-1521) Oláh Miklós által is említett palotájával azonosítottak (Vö. PETROVICH 1963. 184-187; G. SÁNDOR 1984. 18-33). Szőnyi Ottó szerint az épületnek ,Jcettős rendeltetése volt: kápolnául és könyvtárul szolgált. (...) Renaissance stílusban épült, amint két ablakkerete bizonyítja." (SZŐNYI 1929. 487.) Gosztonyi Gyula előbb megállapítja, hogy „beosztása, rendeltetése ismeretlen", majd hozzáteszi: „Eddigi feltevések szerint földszintjén könyvtár, emeletén kápolna helyezkedett el, de az is lehetséges, hogy a teológiai főiskola helyiségeit foglalta magában. Evlia Cselebi közlései erre engednek következtetni" (GOSZTONYI 1939. 259.) Mielőtt Petrovics Ede véleményét idéznénk, emlékeztessünk arra, hogy 1735-ben, felmérve a visszafoglaló harcok során úgyszólván teljesen megsemmisült épület maradványait, ezeket írja egy ismeretlen szakember: ,A déli torony melett romok sora látszik, melynek alsó szintjén két kápolna, köztük az egyik a Boldogságos Szűz Aranyosnak mondott kápolnája. (...) A másik kápolna boltozata nemrég beomlott." Mint Petrovichtól tudjuk, később elrendelik a maradványok elbontását, s jóllehet a toronnyal szomszédos és viszonylag jó állapotban lévő kápolnát eleinte meg akarják tartani, hogy befoglalják az „aedcs Sacmarianae" helyén emelendő káptalani levéltár épületébe, végül is eldöntik, hogy az épület nem itt, hanem a mai helyén kerül felépítésre, s ekkor lebontják a kápolnát is. Hogy a romok elbontása és elhordása pontosan mikor történt, az nem állapítható meg teljes bizonyossággal. 1762-ben mindenesetre már elhatározták a levéltár építését, 1777-ben (Koller szerint) lebontják a kápolnát, 1784 körül pedig már a módosított tervek szerint folyik az építkezés (PETROVICH 1963. 179, 187-189). Egy 1762-ben készült leírás az egész tömböt Szatmári püspök művének mondja, kivéve a torony mellett álló kápolnát, melyet Koller a 15. századi forrásokban szereplő Holtak kápolnájával azonosít, nem pedig a 18. században sokak által keresett Aranyos Máriakápolnával. Petrovich Ede szerint e kápolna „a román stílus érett formáit mutatja", mint ezt a Hermanng-féle rajzon (1754) és a levéltár első terveinek egyikén (1777) látható román műformák bizonyítják. A további részek kialakulásáról ezt mondja: ,A természetes fejlődés is arra utal, hogy először volt itt egy kápolna, ezt toldották meg később, de még Szathmári előtt, a déli szakasszal. És végül e két létesítmény fölé húzatott Szathmári egy emeletet." Petrovich szerint az épület váron belüli, a déli kapuhoz közeli helyzete, a korabeli igények és a későbbi tradíció egyaránt arra utal, hogy iskola működött az épületben,

24 s valószínűnek tartja, hogy Szatmári könyvtárat létesített az emeleti részen.