Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem lokalizációjához

Amíg csak néhány - vagy néhány tucat - könyvből állt a gyűjtemény, a sekrestyében, a kincstárban, a kincstár fölötti kápolnában vagy más, a templomból jól megközelíthető helyiségben elhelyezett ládák szolgáltak könyvtárként. Amikor a használók s ezzel együtt a könyvek száma nő, s egyebek közt a láncos „állományvédelem" is szükségessé válik, egyre gyakoribb a külön könyvtárhelyiség avagy könyvtárépület a székeskáptalanok esetében is. A szertartásokhoz szükséges könyveket többnyire a sekrestyében, a képzésre, önképzésre szolgáló könyveket külön könyvtárhelyiségben őrzik, a gyakran forgatott, mondhatni kézikönyv-jellegű kódexeket leláncolva. (A láncok hosszúsága természetesen lehetővé tette, hogy a könyvet leemelje és a polc mentén végigfutó pulpitusra helyezze az olvasó. Esetenként magához a pulpitushoz láncolták az ott - fekvő helyzetben - elhelyezett könyvekel.) A szerkönyvek és egyéb könyvek egységes elhelyezése ott volt megoldható, ahol a könyvtár magában a templomban vagy annak közvetlen közelében volt. A szentélyhez „ragasztott" könyvtárhelyiségek rendszerint keletre nyíló ablakon vagy ablakokon át kaptak jó megvilágítást, s a könyvtárból a kereszthajóba vagy az oldalhajóba is be lehetett tekinteni. Jó példa erre a herefordi gótikus katedrális könyvtára, mely az egyik kápolna fölé épült, s ablakain át az oldalhajóba, s ezen át a szentélybe pillanthattak az ott munkálkodók. A könyvek, illetve könyvtárak elhelyezéséről összefoglalólag elmondhatjuk, hogy míg a romanika időszakában a szentélyhez szorosan kapcsolódó, kincstár jellegű elhelyezés az uralkodó (sekrestye, kincstár, kincstár fölötti kápolna), a gótika korában gyakorivá válik a sekrestye fölötti, illetve a szentély oldalkápolnájában (avagy fölötte) való elhelyezés (BAUR-HEINHOLD 1974. 29-36, 44). A pécsi székeskáptalan könyvtára rendkívül jelentős gyűjtemény lehetett, miként káptalani iskolája is egyike volt a legjelentősebbeknek. Kezdetben a sekrestyében (kincstárban) is elférhettek mind a szerkönyvek mind az egyéb könyvek; feltehetően az északkeleti torony „földszinti", a szentély szintjéről megközelíthető - mintegy 25 négyzetméteres - helyisége szolgálhatott e célra. Az egyetemalapítás századában már nem lehetett megfelelő ez a helyiség, legfeljebb csak az említett szerkönyvek számára. A könyvtárépítési „kánonoknak" megfelelő, tehát a szentély magasságában az északi oldalhajóhoz csatlakozó építést avagy bővítést úgyszólván lehetetlenné tette a székesegyház négytornyúsága s a szentélyt magasra emelő altemplom léte, nem csoda, ha ezen a részen csupán a 18. században történt bővítés, az „új" sekrestyék felépítésével (1748). A torony első emeleti szintje - jóllehet ez „könytárgyanús" a keletre nyíló, a 19 Koüer-féle metszetek egyikén (Tabula VI.) még látható „ablak" miatt - nem felelhetett meg könyvtári célra, mert elzárta volna a torony felsőbb régióiba vezető följárást s valószínűleg boltozva sem volt (Vö. GOSZTONYI 1939. 194; HENSZLMANN 1869. 23). A torony északi falához csatlakozó bővítés látszik a legkézenfekvőbbnek, hiszen (ugyancsak egy Koller-féle metszeten: Tabula VII.) látható egy gótikus keretezésű, alsó