Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

MŰHELY - NÁDOR TAMÁS: A „Nótás kapitány" (Asszonyi László színigazgatóságának éveiről)

ülésén tárgyalt az operatársulat megszűntetéséről, mivel havi 20 millió korona terhet ró a színház vezetésére. (A társulatnak évadonként 10 operát kellett volna játszani.) A színházi deficit ekkor 180 millió koronára rúgott. Pedig a színház látszólag jól ment. A kritika elismeréssel állapította meg, hogy Asszonyi direktor „hozzáértő készséggel ismerte fel a mai idők igényeit: az évad során 23 prózai újdonságot mutatott be és 21-et újított fel. A fővárosi színházak minden valamirevaló újdonságát színre vitte Asszonyi direktor, az Antóniától kezdve. Hogy azonban ez a 23 újdonság nem olyan termés volt, mely sorozatos előadásokat hozott volna, az a szerzők hibája. Operett-újdonság 15 volt és repríz 22. Olyan szerencsés kézzel válogatta össze ez utóbbiakat, hogy a szezonban az énekes darabok voltak túlsúlyban, A bohémek és a Hunyadi László operák előadásai a mi nagy igényű zenevárosunk közönségének várakozását úgyszólván felülhaladták." Asszonyi érdemei közé sorolható, hogy lehetőséget adott helyi szerzők darabjainak bemutatására. Kulturális hivatást kívánt volna ezzel szolgálni, vagy a napi bevétel növekedését remélte a helybeli szerzők darabajainak színrevitelével, ma már nehezen eldönthető kérdés. Az egyik ilyen bemutató a neves pécsi újságíró, Gőbel Károly: Halló Pécs c. revűoperettje (1925. márc. 26., 4 előadást ért meg, 15.266.000 K, 6.391.500, 5.515.000, 7.464.000), mely városunk múltjából, jelenéből és elképzelt jövőjéből száz esztendőt rajzolt meg kacagtató 12 képben. A másik helyi ősbemutató az Aranykalász c. daljáték volt, a pécsi Kerner (később Karlóczy) Ferenc, Gsikszentmártoni Jenő és a pécsi színházi karmester, Szatmári Endre műve, melynek ragyogóan szép kiállításával Asszonyi példát adott a vidéki direktorok áldozatkészségéről. (1925. máj.19., 11.792.000, még hosszabb ideig felbukkant.) Az évad vége felé Asszonyi ismét vendégművészek fellépésével igyekezett a napi bevételt növelni. Hely hiányában még a névsort sem közölhetjük. A bevétel változó nagyságú volt. A búcsuelőadások sorában azonban megemlítünk egy művészestélyt, mely nagyszabásúnak készült. A kritikus szerint „a teljes sikerből semmi sem hiányzott, csak a közönség. Annak nem ilyen kell" (jún. 4., 1.585.000 K).

18 A színház gazdasági válságának elmélyülését jelezte, hogy 1925. aug. 5-én tárgyalnia kellett a városi közgyűlésnek Asszonyi segélykérelmét. A kialakult helyzetet figyelembe véve az igazgató 269.625.316 korona tartozását elengedte. Asszonyi ennek fejében megígérte, hogy az 1925/26-os évadban színvonalas társulatot szervez és csökkenteni fogja a helyárakat (MÁRFI 1990.561). Szept. 8-án arról tájékoztatta a városi tanácsot, hogy újjászervezett társulata 51 fős. Az évadnyitót szept. 19-re tervezte, de ezt elhalasztotta, mert a társulat anyagi okok miatt szept. 25-ig Nagykanizsán játszott. Ott minden előadás 2 millió koronát hozott. A pécsi évad szept. 26-án este a Nóta vége c. Zerkovits-operettel kezdődött (17.077.000). Helyhiány miatt ezt az évadot nem tudjuk részletesen elemezni. Kiemelhetjük a Peer Gynt bemutatójának sikerét, gazdag jelmezekkel, nagy tánckarral (1926. febr. 8., 12.872.000). Kürthy vendégjátékával nagy