Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem lokalizációjához

zésképp „Eflatun tudományos főiskoláját" is ebben a környezetben kell keresnünk, utaljunk azért az elmondottak alapján kínálkozó másik megoldásra is. Ez pedig azt jelentené, hogy a mai püspöki palota épületei által körülvett térségből szemlélődött Evlia, körülbelül onnan, ahol - a régi kút helyén - még ma is működő szökőkutat láthatunk. Tulajdonképpen innen nézve is jobb kéz fele esik a székesegyház délnyugati tornya, ez a térség is „értelmezhető" a dzsámi előtereként, ha arra gondolunk, hogy a törökök a délnyugati torony közelében gyakorolták vallásukat, feltehetőleg a Corpus Christi kápolna elődjében (vö. BOROS 1985. 12), s ami talán a legfontosabb: itt a „köröskörül" látott épületekben jobban elférhettek az általa emlegetett katonák, s persze a medresze (vagy medreszék) is. (Emelett Evlia „művészeti leírása" illő ahhoz a püspöki rezidenciához, melyet egy 16. századi török előléptetési okirat „császári palota" rangjára emel (Vö. SZABÓ - RUZSÁS 1958. 12). Egy ilyen megoldás lehetőségét Gosztonyi Gyula is említi. Miután helybenhagyólag utal Békefi véleményére, mely szerint az egyetem „csakis a belső vár területén állt", Haüy terve alapján valószínűnek tartja, hogy „a püspöki palota akkor fennálló épületének egyik szárnyában lehetett" (GOSZTONYI 1939. 167). Az előbbi, határozottabban igenlő véleményünket lényegében az alábbiakra alapozzuk: 1. A székesegyház nyugati homlokzata előtti rész bensőségesebb, a „hárem" minősítésének jobban megfelelő térség lehetett, s a környező épületek, mindenekelőtt a Székesegyház és az Aranyos Mária-kápolna „életkora", bizonyítható építészeti szépsége is döntő tényező. Kivált Evlia esetében figyelembe kell venni azt is, hogy a nyugati dómkapu bélletén maradtak fenn medresze működésére utaló koránidézetek, melyek egyébként a dzsámik előudvarát is gyakorta „díszítették" (Vö. BOROS 1985. 12; GERO 1890. 38; HAAS 1845. 302-305). 2. A középkori iskolák működésétől elválaszthatatlan volt a megfelelő színvonalú könyvtár léte, a káptalani iskolák természetszerűleg, a középkori alapítású egyetemek pedig jórészt a székesegyházi (káptalani) könyvtárakra támaszkodtak. Csapodi Csaba írja: ,JEgyáltalán nincsenek (...) adataink a pécsi székeskáptalan könyvtáráról, pedig ott az egyetem alapításakor, 1367-ben nem kevesebb mint negyven kanonok volt. Nincsenek adataink az egyetem könyvtáráról sem, pedig ott az oktatás, tanulás könyvek nélkül elképzelhetetlen, akár saját könyvtára volt az egyetemnek, akár a káptalan könyvtárát használták." (CSAPODI 1987. 39.) Marosi Ernő pedig úgy véli, hogy ,Jia Janus Pannonius könyvtára, amelyben „minden" latin nyelvű könyv megtalálható volt, s a pécsi prépost Handó György ugyancsak Vespasiano da Bisticci által magasztalt és 300 kötetre becsült gyűjteménye valóban a káptalan kezelésébe kerül, Pécs egyedülálló lehetőséget kínált volna olyan tanulmányokra, amelyek messze meghaladták volna a káptalani iskolák szokásos szintjét, s az egyetemek színvonalával versenyezhettek volna." (MAROSI