Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

MŰHELY - SZITA LÁSZLÓ: A főrebellis. Thököly-kép a 17. század végi német sajtóban

lük magyar egységek is voltak, „...egy magyar kiválván közülük Teckely előtt felfedte a tervezett támadást, ekkor ő összevonta a török csapatokat és olyan fogadtatásban részesültek a rácok, hogy ezren holtan maradtak az összecsapás helyén, közel ugyanennyit fogságba hurcoltak..."

11 1689. január 6-i bécsi jelentés szerint Thököly még mindig a nagyvezírnél tartózkodik várva, hogy neki pénzt adjanak csapatok felállításához és azt „...ígérgeti, hogy a császár által elfoglalt területek ellen nagy hadmozdulatokat fog végrehajtani..."

12 13-án ugyancsak kritikus hangnemben fogalmazott a Mercurii Relation, amikor Thökölyt, mint hűtlen főlázadót („Der treulose Ertz-Rebell...) részletesen jellemezte olvasóinak, utalva arra, hogy Erdélyben és Felső-Magyarországon ágenseivel ismét nyugtalanságot okoz, szervezi a lázadást, röplapokat terjeszt, amelyekben lázít és „gyalázkodik" a német katonaság ellen. Veteráni tábornok mindent megtesz, hogy kézre kerítse az agitátorokat.

13 20-án ugyanez a lap indulattal ír arról, hogy „...a fő lázadó Thököly a nagyvezírben még mindig azt a reményt tartja fenn, hogy ha pénzzel és csapatokkal támogatja őt, akkor Felső-Magyarországon újabb hódításokat tud végezni, sőt egész Erdélyt visszahódítja a Római Császártól hívei áltál. Ez a komisz még Szendrő alatt tartózkodik. Reméljük, a császári erők valamit megkísérelnek e fő lázadó ellen..." Bécsben javában folytak a „titkos" tárgyalások a törökkel kötendő békéről. A legkülönbözőbb sajtóorgánumok találgatásokkal, néha egész pontos hírekkel szolgáltak e tárgyalások menetéről. Egy február 10-i hír a császári küldöttség előterjesztését pontosan és részletesen ismertette, amelynek Thökölyvel kapcsolatos vonatkozása is volt. A békekötés pontjai között az utolsó: „5. punktum. Thökölyt összes hívével a Császári Felségnek ki kell szolgáltatni, hogy megérdemelt büntetés alá lehessen vonni őket..." Március 3-i cikk nagyobb elemzést tartalmazott az oszmán magyarországi terveiről, amely szerint minden eddiginél erősebb hadsereggel támadást készítenek elő. A cikk írója jelzi, hogy „...a magyarok egészen elkeseredettek a súlyos adók miatt, s a portához fordultak segítségért, s Thököly magyar mágnásokkal és a francia király diplomatájával, d'Bethunes márkival tárgyalt, a márki pénzzel és néhány tapasztalt tiszttel érkezett, hogy hadseregét megtarthassa és nem kevéssé azért, hogy a magyar elégedetlenekkel folytathassa megkezdett kapcsolatait..."

14 Ahogy erősödtek a hadjárat előkészületei, az udvarnál egyre többen vetették fel a Thököly elleni fellépés módozatait, sürgették egy nagyobb erő bevetését. Ezt azzal indokolták, amit a sajtó nagy részletességgel kommentált, hogy máris tízezer birodalmi tallért kapott hadserege újjászervezésére a portától, továbbá a Viddin melletti táborban megkezdte csapatai szervezését. A „Francia koronától is egy bizonyos összeg megérkezett, amelyet Erdélyben és Felső-Magyarországon a felkelés folytatására fordít. Kiszivárgott a bécsi török-császári tárgyalásokról egy hír, amely szerint ismét a felkelő Thököly elleni fellépésről és magatartásról tettek a „császári miniszterek" előterjesz-