Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

SZEMLE - F.FONT MÁRTA: Történelem és régészet kapcsolódási pontjai az Árpád-kor kutatásában

csak arra, ami a falvak kapcsán már előkerült, hogy a XI. század során még bizonyosan változtatták helyüket, így egy XIII. századi adatnak a honfoglalásra vonatkozó érvénye mindenképpen megfontolás tárgya kell, hogy legyen. A településtípusok közül csak röviden említeném meg az ún. kisvárakat, amelyek kimutatásával a régészet egy nagyon fontos új eredménnyel gyarapította Árpád-kori ismereteinket. Az 1989. és 1990. évi gyöngyösi konferenciák alaposan körüljárták a kérdést, és felszínre hozták a megoldandó problémák seregét is.

15 Ezek az írott forrásokban nem szereplő, „történelem nélküli" váraknak is nevezett települések mint a nemesi családok korai lakóhelyei tételezhetők. Engel Pál megfogalmazása szerint „az írott forrásanyag szemszögéből nincs semmi akadálya, hogy valamennyi Árpád-kori »kisvarat« a 13. századi, az írott források castrumaival azonos minőségű építményeknek tekintsük".

16 Ám egyetértek Feld Istvánnal, aki szükségesnek tartaná egy olyan fogalomgyűjtemény összeállítását, amely a történészek számára is hasznosíthatóbbá, köny17 nyebben értelmezhetővé tenné a régészet eredményeit. Végül kiemelnék egy olyan problémakört, amely az írott forrásokkal dolgozó történész és a régész feltétlen együttműködését igényli; nevezetesen: a magyarországi szláv népesség helyzetét az Árpád-korban. E kérdésben a nyelvészet közreműködése is elengedhetetlen. Mivel a Kárpát-medence szláv népessége az Árpád-korban sohasem alkotott zárt etnikai közösséget, úgy mint a betelepült szászok vagy kunok, nem rendelkezünk a szlávság egészére vonatkoztatható forrásanyaggal. Ez okozza azt az ellentmondást, hogy ti. a szlávokkal való együttélés - amennyiben a honfoglalás előtti magyar-keleti szláv érintkezéseket ezúttal nem is vesszük figyelembe - a honfoglalás pillanatától folyamatosnak tekinthető. Ez a folyamatos kapcsolat lemérhető szláv eredetű kölcsönszavaink mennyiségén és a Kárpát-medence szláv hely névanyagán. A magyarokat ért szláv hatás intenzitásának és konkrét körülményeinek meghatározásához szükség lenne a szláv etnikum Kárpát-medencébe történő betelepülésének különböző állomásait megállapítani, azaz a betelepülés fázisait egymástól elkülöníteni, valamint a szláv etnikumon belül differenciálni a hatás eredetét illetően. Mindehhez nagyon egyenetlen forrásanyag áll rendelkezésre. A tekintélyes mennyiségű szláv eredetű kölcsönszó vizsgálatától azt várhatnánk, hogy rávilágít az átadó nyelvre, illetve az átadás idejére. Erre azért nem számíthatunk, mivel a szláv nyelvcsoportok differenciálódása, sajátos hangtani-morfológiai változások sokasága épp az ezredforduló táján következett be. A szláv csoportok egymástól való elkülönülésében a magyar honfoglalásnak is meghatározó szerepe lehetett. Nem véletlen pl, hogy a ;,tót" szavunk eredetileg valamennyi szláv népre vonatkozott, a „szláv" szó szinonimájának érthették. Másrészt viszont, mivel a magyarság igen korán mindhárom szláv tömb népeivel kapcsolatba került, van olyan szórétegünk, amelynek forrásául több irány is megjelölhető.