Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - HERVAY F. LEVENTE: Szerzetesházak a középkori Baranyában

Bencések Pécsvárad A pécsváradi apátság a középkorban Pannonhalma és a ciszterciek Pétervárad ja mellett az ország legnagyobb és leggazdagabb apátsága volt. A Möns Ferreus (Vashegy) lábánál, István király egyik udvarhelyén alapította, előbb valószínűleg Asztrik (Aserik), más néven Anasztáz pápai követ, későbbi érsek szálláshelyéül szolgált. 1037-ben a Boldogságos Szűz és Szt. Benedek tiszteletére szentelték fel. Az 1220 körül szerkesztett és 1015-re datált alapítólevél szerint 41 falut kapott a királytól Baranya, Tolna, Bodrog és Pilis vármegyékben, számos szolgáló néppel, iparosokkal, haszonállatokkal. Szt. László és II. Béla tovább gyarapították javait. 1158-ban az apátság Szt. Jánosról nevezett kápolnája leégett az oklevelekkel együtt, de a kiváltságok másolatai az apátnál megmaradtak. Az első források Szt. Benedek monostorának nevezik. 1212-ből ered az első hiteles megnevezése Váradként, bár már kezdetben is megerősített hely volt. 1233-ban II. András évi 2000 zuan sót biztosított az apátságnak, annyit, mint több püspökségnek és más nagyobb monostornak. 1252-ben apátját, Favust a pannonhalmi bencések választották meg elöljárójuknak. Konventjük különösen Baranya területén jelentős hiteleshelyi munkát végzett egészen a török időkig. Ennek első emléke 1254-ből való. 1258-ban az apátságé volt a monostor körül várrá kiépített Váralja, a város polgárai pedig az Ujpécs nevű északi részt lakták. A pápai tizedszedés alkalmával, 1332-ben 300 márkára becsülték az apátság jövedelmét. 1439-ben a pécsi püspök végeztette el jövedelmének és kiadásainak felbecsülését. Az erről fennmaradt okirat az egyetlen ilyen tárgyú részletes okmány a török előtti időkből. Eszerint évi jövedelme 1426 forintot (azaz 354 márkát) tett ki. Legtöbbet a babarci és budai bortized, valamint a pécsváradi borkilenced és bortized tett ki. Az 1397 forintnyi kiadásban a legnagyobb tételek a monostor kenyérgabonája, az apát és cselédsége élelmezése, valamint a borfogyasztás (336 forint) voltak. A ruhapénzt 13 fogadalmas szerzetesre és 6 növendékre számították. 1369-től a pápák maguknak tartották fenn az apát kinevezésének jogát (reservatio). 1410-ben egy 20 éves itáliai bencés, Ozorai Pipo rokona lett az apát. Az 1503 táján tartott vizitáció jegyzőkönyve a perjelt és 9 szerzetest szólaltat meg arról, miként tartják meg a szerzetesi szegénységet és fegyelmet. 1510-ben II. Ulászló Tolnai Máté pannonhalmi apátot, a magyarországi bencés monostorok reformátorát az ország összes bencés apátságának főapátjává tette, s ezt X. Leó pápa is megerősítette. Pécsvárad is Tolnai irányítása alá került, 1535-ben bekövetkezett haláláig. 1543-ban Pécsvárad, amelynek utolsó kommendátor apátja Fráter György volt, török kézre jutott. 1961 és 1966 között feltárták a vár, a monostor és temploma alapfalait (SÖRÖS 1912, 11-47; GYÖRFFY 1963. 362-7; GYÖRFFY 1977, 235-8, 325).