Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

SZEMLE - PAULUS ARATÓ: Bibliographia Históriáé Pontificiae (Boda Miklós)

PAULUS ARATO (S. I.) BIBLIOGRAPHIA HISTÓRIÁÉ PONTIFICIAE = Archívum Históriáé Pontificiae, Roma: 28 (1990) 431-725. p. A katolikus egyháztörténeti tudományosság egyik legrangosabb - nemzetközi jellegű folyóirata az 1963-ban alapított Archívum Históriáé Pontificiae. Kiadója a jezsuita rend gondjaira bízott Pontificia Universitas Gregoriana, a többnyire csak „Gregorianum"nak nevezett, nagytekintélyű pápai egyetem egyháztörténeti fakultása. Érdeklődési köre a lehető legtágabban értelmezett pápaságtörténet, évente megjelenő kötetei átlag 700 lap terjedelműek. Az egyes kötetek első, mintegy 400 lapot kitevő része a tulajdonképpeni folyóirat, - tanulmányokkal, kisebb közleményekkel és könyvismertetésekkel (Articuli, Notae, Recensiones); az ezt követő mintegy 300 lapot fenntartják a kurrens pápaságtörténeti bibliográfia, a Bibliographia Históriáé Pontificiae anyagának közlésére. E bibliográfiát aztán különlenyomat (tulajdonképpen egy nem csekély terjedelmű könyv) formájában is közreadják; immáron közel 30 kötetes sorozatával a világ számos nagykönyvtárában találkozhatunk. S ami magyar szempontból külön figyelemre méltó: e fontos munka szerzősége Paulus Arató, alias Arató Pál (egykor pécsi diák, most a Gregorianum tanára és tudós bibliográfusa) nevéhez fűződik. A bibliográfia legújabb, az Archívum Históriáé Pontificiae 1990. évi (28.) kötetéből „különnyomott" opusa nemrég került ki a sajtó alól. Kézenfekvő, hogy ezt fellapozva mutassuk be a munka - mára úgyszólván tökéletesre csiszolódott - szerkezetét, évente visszaigazolható tartalmi gazdagságát. A kötet élén latin, francia és angol (nyelvenként mindössze 15-20 soros) használati bevezető olvasható. (A hazai gyakorlatban nem ritka a használók fontoskodó „agyontájékoztatása"!) A bevezető szavak megértését segíti az ugyanide kiemelt tartalomjegyzék, mely egyértelműen láttatja a bibliográfia főrészének időrendi felépítését. Látható, hogy az anyag csoportosítása az évszázadok időrendjét, ezen belül pedig a pápák uralkodási idejét követi. A 14. századig több évszázadot összefogó, ettől kezdve századonkénti főcsoportokba összefogva olvashatjuk az egyes művek (önálló művek) folyóiratcikkek, gyűjteményes kötetekben közreadott írások) tömör bibliográfiai leírásait. Látható az is a tartalomjegyzékből, hogy a bibliográfia összességében mintegy félszáz lap terjedelmű mutatórendszerrel zárul (Index abbreviationum: Miscellanea-Periodica, Index auctorum, Index systematicus). Ez alaposan megnöveli a munka „használati értékét", - illetve az „Index abbreviationum"-ban közölt (és feloldott) rövidítések következetes alkalmazása révén - biztosítható a rendelkezésre álló terjedelem maximális kihasználása. Rendkívül szerencsés és eredeti megoldás a „beszélő betűjelekkel" ellátott tételszámok alkalmazása az egyes bibliográfiai leírásoknál, következésképp a szerzői mutatóban és a tárgymutatóban is. A betűjelek jelentése: