Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - ROZS ANDRÁS: A Foederatio Emericana Pécsett

svábjaink német nyelvűek, de magyar érzelműek voltak mindig és merem hinni, hogy azok is maradnak."

41 A pécsi Emericana II. világháború alatti tevékenysége megfelelt a nagypolitika kihívásainak. 1939. szeptember 21-én az egyetemi ifjúság tüntető naggyűlést tartott Pécsett a Felvidék visszacsatolásáért, november 3-án pedig már a Felvidék felszabadulásának örömére rendezett rögtönzött népünnepélyen vettek részt a pécsi emerikánás korporációk.

42 1939 decemberében a visszacsatolt Kárpátalja képviselője, Iván Ivanovics Kovács, volt ruszin miniszteri titkár, a rutén feketeinges Fenczik-gárda volt parancsnoka tartott előadást a Quinque Ecclesiensis curiális gyűlésén „Az igazi felvidéki szellem és a rutének felfogása az anarchiáról" címmel. 1939. december 16-án nevezetes vendége volt az Alta Ripa curiájának: vitéz Imrédy Béla volt miniszterelnök Nikolits Mihály főispán, Makay István polgármester és más pécsi előkelőségek társaságában jelent meg és szólt a pécsi ifjúsághoz: „Legyetek az akarat, és akkor lesz feltámadás és új magyar földön új magyar élet."

43 (Imrédy úri szélsőjobboldalisága éppen a középosztályt célozta meg, ezért szalonképes lehetett az emerikánás közönség előtt.) A pécsi emerikánások nyitottságára vagy útkeresésére jellemző ugyanakkor, hogy meghívták (Posgay Zoltán assessor) páter Kerkay Jenő jezsuita lelkészt is, a KALOT egyik vezető személyiségét, aki a szociális problémákról tartott előadást 1940 májusában.

44 Pécs igen magas nívójú saját emerikánás havi lapot indított 1943-ban, a „Pécsi Emericanas Élet" címen. A lap 1. száma 1943. október 15-én indult, négy számot ért meg, utolsó száma 1944. március 10-én hagyta el a nyomdát. További számokat a német megszállás alatt már nam adtak ki. A lap színvonalát olyan nevek fémjelezték, mint a már említett Várkonyi Nándor, vagy mint dr. Angyal Endre neves irodalmár, dr. Makay Gusztáv irodalomtörténész. Várkonyi-akinek „A népi gondolat" című cikkéről már szóltunk - „Katolicizmus és pogányság" címen a német bevonulás előestéjén írt cikket, melyben a keresztény európai kultúra és az antik „pogány" kultúra összehasonlítását végezte el, utóbbiból „az életet rendező erkölcsi kellékeket" hiányolva, de nyilvánvaló volt a korabeli olvasók számára, hogy itt az új pogányság ellen szólt. A Pécsi Emericanas Élet a keresztény és nemzeti eszméket, „az emerikánás gondolatot" hirdette, de nem a korabeli sajtóorgánumok többségének vulgáris frázis-szintjén. „Baranyai sorsproblémák" címen indított sorozatában a szórvány magyarságról, a vegyes lakosságú nemzetiségi falvak gondjairól szólt problémaérzékenyen (Arató Miklós: Szórványgondozás, I. évf. 1. sz.), a baranyai falukutatásról számolt be objektív szemlélettel (Dr. Vörös Márton: A baranyai Norma, I. évf. 3. sz.). Az utolsó számban dr. Bédi Imre, az egyetemi Kisebbségi Intézet munkatársa „Kárpátmedence Délkelet-Európa - Balkán?" című cikkében elutasította a német „Südosteuropa" fogalmát (I. évf. 4. sz.). A cikk Várkonyiéhoz hasonlóan a németellenes szellemi kiállás szép példája volt. A lap céljai szerint Pécs város lapja is akart lenni: „Ne felejtsük el, hogy nemcsak az egyetem, de Pécs szeme is rajtunk", „Szeressük a mecsekalji végvárt! Figyeljük annak életét, ismerjük meg viszonyait, jellegzetességeit, társadalmát! Legyünk összekötőkapocs Egyetem és város között..." (Rácz István főszerkesztő bevezetője, I. évf. 1. sz.). A német bevonulás után nemcsak az önálló pécsi emerikánás lap, de maga az Emericana léte is megszűnt, az Emericana országos némasága idején.