Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - BENDA KÁLMÁN: Unitáriusok a hódoltság-kori Dél-Baranyában

Életrajzát, baranyai tartózkodásának idejét tisztázta Dán Róbert. (Bogáti Fazekas Miklós: Psalterium. Magyar zsoltár. Bp. 1979. Utószó, 248-254.1.) Kanyaró i. m. 164-185.1.; Válaszúti: Pécsi disputa i. m. Lampe i. m. 672-673.1.; Haas Mihály: Baranya. Pécs 1845. 332.1. Pázmány Péter: Egy keresztyén prédikátoriul az kassai nevezetes tanítóhoz, Alvinczi Péter uramhoz íratott öt szép levél. Grác 1609. 101.1. „Pioche questa gente semplice sörre come cieca da chiunque vien a predicarli, dicendo io sento la parola di Dio, et se egli è tristo o heretico, tal sia di lui." Jezsuita missziók i. m. 290. 1.; Ld. még: Levelek a hódoltsági Pécsről. 1613-1629. Közli Fricsy Ádám. Baranyai Helytörténetírás 1981. 57-105.1. A történeti irodalom a legújabb időkig, mondhatjuk semmit sem tudott a baranyai unitarizmus XVII. századi továbbéléséről. Kanyaró i. m. megáll a XVI. század végén. Nyáry Pál: A pécsi ref. egyház története. Pécs 1908. c. munkájában megállapítja: „Válaszúti halála után, ... az unitárius vallás is kipusztult úgy Pécsről, mint Baranyából." Jezsuita missziók i. m. 123.1. (Az irat elején közölt tartalmi kivonat tévesen 500-500-ra teszi a katolikusok és az unitáriusok számát, 116.1.) Idézi Haas: Baranya i. m. 257. 1. Jezsuita missziók i. m. 123., 187. stb. 1. A következő adatokra, ha mást nem idézünk, ld. a Jezsuita missziók i. m. iratait, Mutató: „Pécs" és „Unitáriusok" címszó alatt. Jezsuita missziók i. m. 324. 1. Vásárhelyi Gergely jezsuita jelentése. Hasonló esetekre ld. u. o. Mutató: „Törökök" címszó alatt. Továbbá Fricsay: Levelek i. m., Bevezetés. Brüsztle József: Recensio universi cleri diocesis Quinque-Ecclesiensis. III. Pécs 1874. 274. 1.; Szabó Pál Zoltán-Ruzsás Lajos: A török Pécs. Pécs 1958. 53-54.1. Taba István: Baranya megye népessége a XVII. század végén. Pécs 1941. A két kamarai összeírás, mely a következőkben fő forrásunk: Timár György: A pécsi provizorátus faluösszeírásainak a török időkre vonatkozó feljegyzései. 1695,1696. Baranyai Helytörténetírás 1982. évi kötet 47-122.1.; Timár György: A Duna-Drávaszög i. m.; Nagy Lajos: A kurucok és a rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején. U. o. 1985/86. évi kötet 13-132. 1.; a kecskeméti bevándorlásra: Iványosi-Szabó Tibor i. m. (Id. a 2. jegyz.-ben) Ezek a falvak, az összeírás sorrendjében: Szentlőrinc, Szentiván, Velény, Gilvánfa, Rúgasd, Kistelek, Gerde, Kisasszonyfa, Téseny, Sumony, Pázdány, Gadány, Zók, Regénye, Szilvás, Borta, Babarcszőlős, Bodony, Ózd, Tengeri, Aranyos, Varjas. Levele a vörösmartiakhoz, 1690. március 17.: Bod, Petrus: História Hungarorum ecclesiastica. Kiadta: Rauwenhoff és J. J. Prins. Ley den 1890. 167.1.; Magyar fordítása: Földváry: Adalékok i. m. II. 36.1. 1692. március 2.: u.o. 167.1., illetve Földvárynál 35-37.1. Ugyanitt a püspöknek még több hasonló levelét közlik. Haas: Baranya i. m. 288.1. (Idézzük Aigl Pál szavait is 1838-ból: Radonay „multa millia Mahomedanorum et haereticorum ad catholica sacra perduxit, arianam autem impietatem penitus extinxit." História brevis venezabilis capituli Quinque-Ecclesiensis. Pécs 1838. 167.1.) Fényes Elek: Magyarország ismertetése statisztikai, földirati s történelmi szempontból. I. Bécs 1866. 14. 1. „. . .quibus instrucito sufficiens etiam cum severitate est exhibita." Merényi Ferenc: Domsics Mátyás egyházlátogatása (canonica visitatio) Baranyában 1729-ben. Pécs 1939. 56-57. 1. Domsics Aranyoson kívül a következő falvakat említi, amelyekben az egykori unitáriusság maradványaként él a makacsság: Bánfa, Szentdienes, Kisasszonyfa és Bodony. (Közülük kettőt, Bánfát és Szentdienest nem említik a volt unitárius falvak közt az 1696-os összeírásban.)