Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - BENDA KÁLMÁN: Unitáriusok a hódoltság-kori Dél-Baranyában

sokukban, hogy az antitrinitárius vallásban találkozhatnak zsidók, keresztények és muzulmánok is, s kiküszöbölhetik koruk súlyos eszmei, sőt politikai és katonai ellentéteit.

7 Az unitárius vallás főként az erdélyi fejedelemségben terjedt el, maga János Zsigmond fejedelem is csatlakozott hozzá. A tordai országgyűlés 1568-ban az unitarizmust negyedik vallásként (katolikus, evangélikus, református, unitárius) a bevett felekezetek közé iktatta, azaz szabad vallásgyakorlást biztosított számára. Erdélyből terjedt át a hódoltság déli részébe, és érkezett el az 1570-es években Baranyába, ahol gyökeret vert.

8 1570 körül már nyilvános hitvitákra került sor Nagy harsány ban a kálvinisták és az unitáriusok közt, a falu népe az Erdélyből jött unitárius prédikátor, Alvinczi György mellé állt, őt jelentette ki győztesnek, református papját menesztette.

9 Nagyharsányból az unitarizmus tovább terjedt és hamarosan egész Dél-Baranyában elterjedt. Az új vallás központja Pécs városa lett, ahol hamarosan már iskolát is szerveztek. Itt volt prédikátor az irodalomból is ismert Vásárhelyi Mihály és Válaszúti György, mindketten Kolozsvárról jöttek.

10 1576-ban a hercegszőlősi kánonok már védekezésre késztetik a református egyházat. A zsinat végzéseinek 21. cikkelye elrendeli: „Miérthogy az Sántán az ő tagjai (értsd: az unitárius papok) által mindenkor azon forgódik, mi módon ejthesse az ő csácsogásival az igaz tanítókat (értsd: a kálvinista prédikátorokat) veszedelembe, az mint immár sokszor megkísértettek, ezokért azt akarjok, hogy senki az tanítók közül az meggyőzettetett eretnekekkel (értsd: unitáriusokkal) nem disputáljon, se együtt vélek ne nyájaskodjék, hogy az Istennek neve ő miattok ne szidalmaztassék, és hogy az tanítókat is valami veszedelembe ne hozzák."

11 A disputák ekkor már napirenden voltak a megyén belül élőkkel és azon kívüliekkel, elsősorban a tolnai reformátusokkal. Több eredménytelen vita után 1574-ben Veresmarti Illés hercegszőlősi prédikátor, alsó-dunamelléki református püspök több református prédikátorral Nagy harsányba ment, ahol vitára hívta ki Alvinczi György helybeli és Tolnai Lukács siklósi unitárius papot. A vitában a többségben lévő reformátusok megállapították, hogy az unitáriusok hittételei „hamisak és hazugok", ezért prédikátoraikat eretnekségért halálra ítélték. Tolnai Lukács Pécsre menekült, Alvinczi Györgyöt azonban ott helyben felakasztották.

12 Az önbíráskodás hírére azonnal megmozdult a mohácsi szandzsák bég, majd a budai pasa, Szokoli Musztafa maga elé rendelte Veresmarti Illést a nagyharsányi vitán elnöklő két református és Jászberényi György unitárius prédikátorral. A Budán 1574-ben megtartott újabb hitvitán a pasa az unitáriusokat nyilvánította győztesnek, és Veresmartit meg a két református prédikátort halálra ítélte. Miután azonban Válaszúti György pécsi unitárius prédikátor kijelentette, hogy ők nem kívánják halálukat, a pasa váltságdíjon szabadon eresztette őket.

13 A budai hitvita után a pécsi unitárius központ megerősödött és egyre