Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - BENDA KÁLMÁN: Unitáriusok a hódoltság-kori Dél-Baranyában

A nemesség elmenekült, jórészt a papok és a szerzetesek is, csak a ferencesek tartottak ki, amíg lehetett. A pécsváradi bencés apátságot már 1526-ban, Mohács felé vonulóban felgyújtották a törökök, ugyanekkor pusztult el az atyai és a Duna baloldalán a kölyűdi ferences kolostor. 1532-ben, Kőszeg felé vonulóban, a törökök utolsó szálig legyilkolták a sellyei ferences kolostor barát j ait, 1535-ben feldúlták Perecskét, a még élő szerzetesek elmenekültek, szétszóródtak. Mire a végleges török megszállás időpontja elkövetkezett, a föld népe Baranyában teljesen magára maradt.

4 Azaz mégsem teljesen. A volt ferences szerzetesek egy csoportja a külföldi akadémiai tanulmányokról hazatért Baranyába. Ők voltak az új hit, a reformáció terjesztői. A reformáció elterjedése Baranyában, ahogy a török hódoltság egész területén, merőben más módon ment végbe, mint általában Európában, vagy akár a Magyar Királyságban és Erdélyben. Nem a földesúr csatlakozott az új hithez, hogy azután patrónusi jogánál fogva szép szóval vagy erővel maga mellé sorakoztattassa jobbágyfalvait is. A hódoltságban nem volt magyar földesúr, s a török hatalmasságok nem sokat törődtek a meghódított és megvetett „Krisztushívők" vallási hovatartozásával. Nem segítették tehát az új hit terjedését, bár azt örömmel figyelték, hogy a nagy ellenség, a német császár egyháza, a katolikus vallás egyre jobban teret veszít. A török katonai parancsnokok csak akkor avatkoztak be, ha a meghódított terület belső nyugalmát vélték veszélyeztetve a felekezeti villongások által. Baranya reformációja tehát nem felülről indult, hanem alulról, és a nép spontán, saját akaratából való csatlakozása vitte végbe. Az új hit tanai a nép közt élő ferencesek munkássága nyomán váltak ismertté. Az 1540-es években a lutheri reformáció már diadalmasan nyomult előre egész Baranyában. A magára maradt nép sanyarú sorsában, ezer veszedelem közt két kézzel kapott a tanításon, mely nemcsak a másvilági boldogságot ígérte számára, mint a régi egyház, hanem lehetővé tette, hogy sorsa irányítását, amelybe eddig nem volt joga és lehetősége beleszólni, maga vehesse kezébe. A század közepére Baranya megye - ahogy a török hódoltság egésze - gyakorlatilag a lutheri vallást fogadta el. Ahogy említettük, a hódoltsági reformátorok első és második nemzedékének nagy része dél-baranyai volt. A Dráva-szögben született Kopácsi István, később a sárospataki református kollégium egyik szervezője, Laskai Csókás Péter, majdan a marosvásárhelyi kollégium rektora, a kor neves tudósa. Drávasztárán született Sztárai Mihály, aki ferences szerzetesként még az 1520-as évek elején, Padovában szerzett magiszteri fokozatot az egyetemen. A mohácsi csatában a sárospataki nagyúr, Pálóczi Antal udvari papjaként vett részt, majd visszatért szülőföldjére. Sokat idézett 1551. évi levelében ő maga így jellemezte reformátori tevékenységét: „Hét éve elmúlt már, hogy én, Isten akaratából a török uralma alatt álló Alsó-Baranyában, Laskó városában, az Úr